A magyar rockzene elmúlt negyedszázados történetének összefoglalását tartja kezében az olvasó. Az 1981-2006 közti időszakról mindezidáig nem készült átfogó elemzés, mert a nyolcvanas évek közepén a Nagy Generáció tagjai közül nemcsak jónéhány zenész, de számos újságíró, szakíró is hátat fordított a műfajnak. Úgy gondolták, nemcsak az aranykornak van vége, de a műfajnak is befellegzett. Egyrészt, mert akkoriban a „szennyhullám” elleni retorziók idején valóban úgy tűnt, hogy az alternatív, új törekvések felmorzsolódnak a kádári diktatúra nomenklatúrájával vívott harcokban, másrészt pedig a retró megjelenésével, majd a lakodalmas rock elterjedésével úgy látszott, a kommercalizálódó mainstream végleg betagozódik a monolitikus showbizniszbe.

A nyolcvanas évek derekán valóban padlón volt minden korosztályos sztár, a kilátástalan jövőre gondolva sokan szögre akasztották a gitárt, katasztrofálisan csökkentek a lemezeladások, s a világsztár próbálkozások is kudarcba fulladtak.
Szerencsére a pesszimista jóslatok nem váltak valóra. Néhány átmeneti év után a rockmegmaradás törvénye ismét érvényesült: a zene nem veszett el, csak ismét átalakult. Nem csak nemzedék- és stílusváltás zajlott le a műfajban, hanem újabb rockforradalom is: alternatív törekvésekkel, underground előadókkal, kísérletező zenékkel, virágzó rétegkultúrákkal, kevésbé ismert, de fontos produkciókkal. Ez a rockforradalom - szerintünk - jelentőségében vetekedett a beat áttörésével, s csak azért tűnik szegényesebbnek, mert a nyolcvanas években a Kádár-rendszer, a kilencvenes években pedig a profitorientált média mellőzte, szűrte ki ezeket a törekvéseket az első nyilvánosságból.

Könyvünk ennek az izgalmas, változatos huszonöt évnek az összefoglalása, s többek között olyan kérdésekre próbálja megadni a választ:
- Ki és miért játszott fontos szerepet a második rock forradalomban?
- Miért vált divattá a nyolcvanas évek elején a retró, miközben padlóra kerültek a korábbi nagy sztárok?
- Miért vonultak vissza szinte egyszerre a korábbi évtizedek kultikus zenekarai, s az új „kis generáció” képviseletében kik léptek a helyükre?
- Miért exportálhatták sikerrel hozzánk a „muskátli zenét”, s miért hódít húsz év múltán is a mulatós, lakodalmas rock?
- Hogyan született meg a nemzeti rock, s mi az a bitzene?
- Mérhető-e azonos mércével a Kispál és a Tankcsapda az Illéssel és az Omegával?
- Mi a magyarázata Lagzi Lajcsi sikerének, és Zámbó Jimmy példa nélküli királyságának?
- Mi tűnt el végleg, és mi született meg a rendszerváltással, s jelentett-e érdemi változást a magyar rockzene fejlődésében a globalizáció?

A könyv egyúttal bemutatja azokat az előadókat, zenekarokat, trendeket, divatokat, jelenségeket is, amelyek a magyarock történetét uralták, színesítették. A punk legalább olyan izgalmas, dinamikus kezdet volt, mint a rock and roll, az újhullám épp olyan szerteágazó mainstream lett, mint a beat, s az alternatív törekvések is hozták értékteremtésben, kísérletezésben azokat az eredményeket, amit a korábbi évtizedekben a progresszív törekvések.

Könyvünkben - reméljük - sikerül meggyőzően bizonyítani ezeket az állításokat, mint ahogy azt is, hogy a rock immár nemcsak a mindennapi életünknek, de a magyar kultúrának is kihagyhatatlan, megkerülhetetlen része.