(El)képes(ztő) pop-rock enciklopédia

Rövid időn belül ez a második, és megint csak morogni kénytelen a kritikus, az emberi felelőtlenség ebben a műfajban úgy látszik határtalan. Íme, itt a legújabb pop-rock enciklopédia, benne kétezer címszó és ötszáz fekete-fehér fotó, mindez alapvetően tetszetős kivitelben. Ez a munka azért is felkavaró, mert a szakma egyik régi motorosa jegyzi: Zoltán János - akit saját bevallása szerint a hatvanas évek közepétől elkapott és azóta sem enged el a beat- és a rockzene - tényleg végigjárta a popújságírói szamárlétrát, a külső munkatárstól a főszerkesztői posztig. Többek között olyan lapokban dolgozott, mint a Pop Express, a Metal Hammer, a Poptükör, a Popvilág és a Polip. És ha hozzáteszem, hogy eddig öt különböző pop- és rockzenei lexikon, illetve két könyv megírásában és szerkesztésében vett részt, jól illusztrálja a szakmában uralkodó viszonyokat.

Mielőtt beleszaladnánk a részletekbe, érdemes a könyvben szereplő címszavak arányaira, pontosabban aránytalanságaira figyelni. Viszonyítási alapnak elég lett volna elővenni az angol Salamander-lexikont bármely kiadását, az is a nagyközönségnek készült, az is képes, színes és szagos, az együttesek, előadók, trendek és kiadók mégis nagyjából a helyükre vannak téve. Hogy tényleg nem az elfogultság mondatja velem, elég egyetlen jellemző példa: az egyik személyes kedvencem, az egylemezes, nem tömegzenét játszó Kiss Erzsi és az általam kevésbé kedvelt, de harminc éves pályát és két tucat lemezt kiadó nemzedéki szimbólum Koncz Zsuzsa ebben a műben méretre azonos kategória. Vagy a sokadvonalhoz tartozó, pályája második felét végigvendéglátózó Olympia nagyobb teret kap benne, mint az LGT, az Illés, az Omega vagy akár a Beatles, hogy a maiak közül mondjuk a Kispál és a Borzról ne beszéljünk.

A meglehetősen felülértékelt és manipulált, de a hetvenes évek második felének kétségkívül legnépszerűbb rockcsapata, a Piramis vagy a rock and roll revivalt a nyolcvanas évek elején vitatható színvonalon, de beindító Hungária még önálló szócikket sem kapott, a szerző nemes egyszerűséggel belevette Som Lajos, illetve Fenyő Miklós életrajzába. (Fordítva még megértettem volna.) Van helyettük számos, tucatnál is periférikusabb, hanghordozót legfeljebb csak baráti körben terjesztő csapat, vélhetően így szerzett tudomást róluk maga a szerző is. És hogy egyes szakírók, menedzserek, kiadóvezetők és promoterek milyen szempontok szerint kerültek bele, igazából csak sejteni lehet, elég, ha az ember a végén megnézi, hogy Zoltán János kiknek mond köszönetet.

Ha a részletekbe is belemegyünk, alig találni olyan oldalpárt, ahol ne lenne valami kisebb-nagyobb baki, időként még zenekarok (Dr. Valter & the Lawbreakers) és előadók (Loreena McKennitt) neve sem teljesen korrekt, több alkalommal maxi-single-k is albumnak vannak feltüntetve.  Érzékeltetésnek tényleg csak három kiragadott csemege:

1. Jonny Lang amerikai gitáros-énekes az enciklopédia adatai szerint 1971-ben született, és 1977-ben (!), 16 éves korában ért el először világsikert. Ez nem csak matematikailag képtelen (végső soron emberek vagyunk), de még részben sem igaz, Lang ugyanis nem 1971-ben, hanem éppen tíz évvel később, 1981-ben született, és nem 1977-ben, hanem 1997-ban ért el először világsikert.

2. "A Kampec Dolores - magyar alternatív rockformáció. Alakult: 1984. (…) Két év múlva megszűnt." - áll a kötetben. Ehhez képest a Kampec ma is él és virul, ugye éppen tizenöt éves, Hajnóczy Csabáék jelenleg készítik ötödik nagylemezüket.

3. A Noir Désir, Franciaország talán legnépszerűbb hiába járt többször is Magyarországon, a szerző egyetlen albumukkal találkozott csak, pedig elég lett volna felütni a PolyGram - ma Universal Music Group - katalógusát, minimum öt további korongot talált volna benne.

Hogy miért nem jutott eszébe se a szerzőnek, se a kiadónak (Yellow & Blue Kft.) a könyvet még a megjelenés előtt megmutatni egy szaklektornak, aki e mérhetetlen adathalmazból a gazt kigyomlálja volna, nem tudom, de ez a Képes pop-rock enciklopédia nem csak rezgő lábú produktum (ez a kisebb baj), de rendkívül kártékony hatású is lehet. Legalább tíz éve nem készült ilyen jellegű munka - a fél évvel ezelőtti Magyar Könnyűzenei Lexikon csak a hazai előadókra szorítkozott, nem sokkal jobb színvonalon -, Zoltán János művét a hírek szerint harmincezer példányban dobták piacra, nyomták ki, mellékelve hozzá életrajzát, így az átlag honpolgár számára még hitelesnek is tűnhet. Ez a könyv sajnos sokáig lesz a felnövekvő új vagy a kevésbé tájékozott régi pop-rockújságírók és rádiós szerkesztők kézikönyve, hivatkoznak majd a benne szereplő, helyenként döbbenetesen pontatlan adatokra, hisz végül is ott van a lexikon, mely ebben a műfajban nincs vetélytársa, és miután kellő propagandával a gyanútlan piacot letarolja, vélhetően egy darabig nem is lesz.

---------------------------

Kapcsolódó anyagok (Könyvkritikák):

Metál az idő >> - cikk, 2008. március

Szubjektív, de lehetséges (MLT-könyv) >> - cikk, 2008. június

Világzenei érintés >> - cikk, 2001. július

Hungarian blues (Fekete Kálmán, Nemes Nagy Péter és Martsa Balázs könyveiről) >> - cikk, 2000. augusztus

Magyar könnyed zenei lexikon >> - cikk, 1999. február

 

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016