Dresch Mihályt felesleges bemutatni, nincs még egy alkotó, aki így ötvözné az amerikai fekete jazz harmóniamenetét és improvizációs technikáját a magyar népdalkinccsel és lelkülettel, akinél e két egymástól távoli világ ennyire míves és természetes egységet alkotna. A kezdetek óta rendszeres fellépő a Fonóban, lemezeit sokáig itt adta ki. A tervek szerint a legközelebbi szintén itt jelenik meg. Interjú sok pohár vörösbor közepette.

• Korábbi önmagadhoz képest mostanság meglehetősen sokfelé játszol, néha olyan formációk vendége vagy, melyek zenei világa elég távol áll a tiedétől. Megjött a kedved a kalandozáshoz?

Inkább azt mondanám, nyitottabb lettem. Rájöttem, ha hívnak máshová, miért ne menjek el játszani. Maximum kiderül, hogy az az út nem járható. Máskor viszont maradandó élményt hoznak számomra ezek a kirándulások, mint például idén Hamid Drake-kel, Lafayette Gilchristtal és Szandai Matyival közös projektünk, amely ugyan alkalmi formáció, mégis intenzív munka és egy lemezmegjelenés áll mögötte. De ha hívnak, tényleg szívesen megyek bárhová. Ahogy a kezdetek óta játszom például a Csík Zenekarral, mégha mostanság lazult is a kapcsolatunk. Csík Jani igazi jólelkű ember, mindent szívből csinál, csak abba vág bele, ami igazán jól esik neki. Ellentétben velem, aki kalandor vagyok.

• De hát nálad egyenesebb, következetesebb utat kevesen járnak idehaza...

Ez nem érdem, ez így alakult. A nyolcvanas években többféle útra nyílt lehetőségem, játszottam Binder Károllyal, Kőszegi Imre együttesében hagyományos jazzt fújtam, majd találkoztam Szabados György zeneiségével. Mindegyiket kipróbáltam, aztán elmentem abba az irányba, amelyik a leginkább érdekelt. Ez az út azóta is tart, bár azért a zene, a zenéhez való viszonyom sokat változott. Régebben a nagyobb energiák megélése volt a cél, ma jobban szeretem az árnyaltabb, finomabb muzsikát.

• Az évek során kifejlesztettél egy saját hangszert, benne gyakorlatilag ötvözted a fuvola mechanikáját a furulya természetesebb hangzásával. Nem lenne érdemes levédetni?

Gondolkodtam rajta, el is mentem a szabadalmi hivatalba, de annyira bonyolultnak, bürokratikusnak tűnt a rendszer, hogy inkább letettem róla. Azóta hallottam, más is kísérletezik ilyesmi hangszerrel, nyilván mást is izgat ez a fajta egyedi kombináció.

• A Fonóban a kezdetek óta fellépsz, vélhetően azért is, mert szellemiségében ugyanaz a kettősség (autentikus népzene, kísérleti jazz) megvan, mint benned…

A Fonóban nagyon szeretek játszani, örülök, hogy az elmúlt évek nehézségeit és krízishelyzeteit sikerült túlélnie. Valóban a kezdetek óta hívnak, szerencsére. Az általad említett kettősség a kilencvenes évek óta létező kihívás, érezte ezt a Fonó is. A két világ összehozásával már korábban is sokan próbálkoztak, például Szabados György, a Vízöntő, a Kolinda vagy a Makám, míg a sok közös pont mellett ezek az előadók azért eléggé különböző világokat képviselnek. S persze, amellett hogy láttam mások példáját, nekem ez az egész abszolút belülről fakadt.

• A népzenei alapú jazz és a világzene az utóbbi években eléggé népszerűvé vált világszerte. Hogy látod a mai színteret: jó ez a bőség nekünk vagy sem?

Egyfelől örülök ennek a felfutásnak, rengeteg remek és hozzáértő muzsikus bukkant mostanában fel, de közben úgy érzem, az önmegvalósítás helyett a közönség kiszolgálása került nagyon előtérbe. Amikor anno elindultam a pályán, azon a bizonyos láthatatlan úton, ez egyáltalán nem volt fontos. Mindent magam miatt csináltam. Ami persze nem jelenti azt, hogy a közönséget nem tiszteli az ember, csak nem az mozgat belül, hogy a produkció eladható legyen. A mostani erőteljes zenei kiteljesedésben komoly csapdahelyzet ez. Számomra a művészet még önmagáért van. Akár a természet. Ha valaki érzékeny rá, láthatja, hogy mennyire gyönyörű. Ha valaki nem, akkor simán keresztülhajt rajta a dzsipjével.

Megosztás

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

A művészet olyan, mint a természet: önmagáért van >> - interjú, 2010. október

Hamisítatlan magyar jazz (Dresch Mihály portré) >> - cikk, 2010. július

Míves Dresch-esszencia >> - cikk, 2009. május

Dresch Mihály utazása >> - cikk, 2000. április

Dresch Mihály - Mosolygok. Kitüntetés vagy kötél >> - interjú, 1998. február