Grandpierre Attila - A Nap élő természete

"Enciklopédikus mű. Persze, nem az Ész Századának enciklopédiája értelmében. Inkább Nietzsche Zarathusztráját idézi. Grandpierre Attila könyvében mintha maga az Élő Világegyetem szólalna meg, hogy az ő életéből és gondolkodásából beszélje el nekünk önmagát: egyes szám első személyben" - írja a fülszövegben Szilágyi Ákos. Ez az első alkalom, hogy a neves csillagász, gondolkodó, VHK-énekes könyv formájában publikálja tudományos, bölcseleti, prófétikus gondolatait.

altFotó: Sopronyi Gyula

  • A legkockázatosabb lépés általában az első lépés, írod a könyvben. Mi késztetett éppen most, hogy a korábban tanulmányokban részben már megismert gondolataidat így kötetbe rendezzed?

Most kerekedett egésszé. Az elmúlt 10-15 évben több száz filozófiai és tudományos tanulmányom jelent meg különböző folyóiratokban. Édesapám is sürgette, mint kiemelkedően fontos munkát, az egyik legfontosabb lökést pedig az adta meg, hogy sikerült végeznem a Nap élő természetéhez tartozó számításokkal.

  • Nem klasszikus értelemben vett tudományos mű ez. Kiknek szántad?

Nemcsak a szakmának, hanem a szélesebb olvasóközönségnek is. A világegyetem élő vagy élettelen természetének kérdése meghaladja a kopernikuszi fordulattal kialakult tudományos gondolkodás kereteit. Még mélyebb, még alapvetőbb módon kell megközelíteni ezt a kérdést. Hogy bármikor, bárki számára érthető legyen, függetlenül az illető kulturális és társadalmi hátterétől. Ez a könyv közérthető módon, a józan észt követve íródott, így próbáltam igazolni, mindenki számára egyértelművé tenni a kozmosz jelenvalóságát a mindennapjainkban. Az élő világegyetem mindig, mindenhol érzékelhető, csak oda kell figyelnünk rá. Ahogy a Nap felkel, delel, lenyugszik, és létrejön a napkör, ahogy az évszakok váltakozása és visszatérése létrehozza az évkört, ugyanolyan szakaszokból áll, mint az emberi életút. Ezzel a kozmosz és az emberi élet rendje között létrejön egy lényegi megfelelés, egy mélyebb szintű kapcsolat. Ezt a kapcsolatot tudományosan is fel lehet fogni, fel lehet dolgozni. Csak ezt eddig igazából senki nem tette meg.

  • A könyvet olvasva sokszor éreztem azt, a természet szót akár istenre is cserélhetnénk.

Régebben az ember a természetet egységében érzékelte. Úgy gondolom, az isten fogalma akkor került a képbe, amikor az életet és az értelmet elkülönítették a természettől, fölébe helyezték, így alkották meg a természetfölötti fogalmát. Ez volt az a pillanat, amikor az emberi gondolkodás szintén a természeten kívülre helyezkedett. Ami egyben azt is jelentette, hogy a természet ottmaradt élet és értelem nélkül. Ami így már nem más, mint a materiális világ maga. A könyv egyik fontos üzenete éppen az, hogy ez a szétválasztás, ha úgy tetszik, kettéhasítás az isten fogalmának bevezetésével zsákutcába vezet. Nem lehet utólag a természethez hozzágondolni valamiféle természetfelettit. Mert ha a természetből kivontuk élő és értelmi lényegét, ha a modern tudomány módjára a növényeket fizikai testeknek tekintjük, génmanipuláljuk, vegyszerezzük őket, fogyasztásukkal mérgezzük magunkat, akkor megbetegszünk, és utána hiába imádkozunk valamilyen istenhez, ez már olyan, mint halottnak a csók. Az ember egészen addig elidegenedik magától, amíg vissza nem emeli az életet és az értelmet a természetbe.

  • Nem ez a panteizmus lényege?

Nem, a panteizmus egy felfoghatatlan létezőt egyesít a természettel. Ez a dogma ismét csak kizárja az embert a természetből, mert mit kezdünk egy olyan környezettel, amit nem vagyunk képesek felfogni. Hogyan érezhetjük magunkat otthonosan egy családban, ha családunkat sosem érthetjük meg? Az istenhit egy misztikus, érthetetlen, felfoghatatlan tényezőt vezet be, ami pont az ellenkezője annak, amit én gondolok, hogy minden megérthető, és meg is kell érteni az élet csodálatosan felemelő mivoltát. A panteizmus ködösítő, és emellett leegyszerűsítő nézet, kicsit olyan, mint egy félkész fogyasztói termék, előre csomagolva, könnyen emészthetőnek feltüntetve a probléma megoldását.

  • Akkor szerinted mi a megoldás?

Hosszú távon kell vizsgálni a természetet, viselkedésében megragadni. Az ember akkor értheti meg a lényegét, ha nem az életerőt, hanem az életelvet kutatja. Hogy a világ hosszú távon élőként viselkedik-e vagy sem. Bármely ember adott pillanatban élettelen rendszernek is felfogható, ha nagyon rövid ideig nézzük, olyan, mint egy szék, nem sokat változik. De ettől még nem ismerjük meg. A tudomány legfőbb feladata, hogy az alapelveket feltárja, a viselkedés mozgatórugóit. Ezért tudja megmondani, miként fog mozogni a kő. De hogy miként fog mozogni a madár, arra már nem kíváncsi. Mert a madárban él a természet. Ez az, ami hiányzik ma a tudományból: hosszú távon gondolkodni, egészen az adott létező saját időléptékéig. Ha az emberi életet nézzük, akár száz évet is átfogóan.

  • Könyvedben elég sokat foglalkozol a Nap élőlényszerű viselkedésével. Elsőre kicsit merésznek hangzik.

Lehet, hogy azért, mert ez a probléma 2500 éve várja a tudósokat. Épp ideje, hogy ne csak a fizikai folyamatokat tárjuk fel, hanem azt is megnézzük, hogy például a 11 éves napciklus alatt milyen állapotba kellene eljutnia a Napnak, ha csak a fizikai törvények érvényesülnek, és milyen ettől eltérő állapotba, ha tevékenységében, változásaiban, fejlődésében a biológiai törvények is szerepet játszanak. Ezek után már csak azt kell megvizsgálni, hogy a valóságban melyik utat követi. Így lehet fizikai mérésekkel bizonyítani, hogy a Nap fejlődésében szerepet játszanak-e esetleg biológiai tényezők. Könyvemben megmutatom, hogy a Nap nem élettelen gázgömb, mint aminek a csillagászok ma elképzelik. Egy hasonlattal élve: ha leejtek egy tollat, az leesik a földre, de ha leejtek egy élő madarat, akkor egy darabig rá csak a fizikai törvények hatnak rá, de aztán bekapcsolódnak a biológiai tényezők. Az első pillanatban mindkettő egyformán esik, mégis egészen más pályát futnak be.

  • Nem arról van szó inkább, hogy bizonyos fizikai törvényszerűségeket még nem ismerünk?

Descartes is azt mondta, hogy az állatok csak gépek, de annyira bonyolultak, hogy képtelenek vagyunk megismerni őket. A madarat is tekinthetjük fizikainak, élettelen tárgynak, mely nem él, csak mozog, de csakis a fizika törvényei szerint. Ekkor azonban lépésenként utána kell igazítani kell a fizikát a mozgáshoz, és ezzel a lényeg, a mozgatórugó feltárása kerül ki a vizsgálatból. Ha az ember csak fizikai rendszer lenne, akkor nem lehetne felelős a tetteiért, mert a fizikai törvényszerűségeket nem lehet felelősségre vonni. És az a tény, hogy a társadalom nem lehetséges jogrend nélkül, visszamenőleg azt bizonyítja, hogy az ember nem csak fizikai lény. Ha ezt az alapvető tényt elfogadjuk, ettől kezdve nem mondhatjuk másra sem, hogy pusztán fizikai. Ezzel letettünk egy sarokkövet a fizikán kívüli létezés birodalmában. Ekkor már nem jelenthetjük ki, hogy a Nap csakis fizikai felépítésű. A Nap természetét mostantól meg is kell vizsgálni. Ez egészséges hatással lehet a tudományra. Ezeknek a vizsgálódásoknak lehet egyik fóruma a várhatóan jövőre induló új angol nyelvű, nemzetközi folyóirat, melynek szerkesztőbizottságában a tudomány főáramából is neves személyiségek találhatók, és amelybe engem is meghívtak.

  • Elég sok diszciplínát - fizika, biológia, csillagászat, filozófia - használsz fel eszközül állításaid igazolására. Mintha így akarnád áthidalni a menet közben keletkezett logikai réseket.

Miféle résekre gondolsz? A materialista tudomány a világszemlélet terén olyan, mint a részeg, aki elvesztette lakáskulcsát, és az utcai lámpa körül keresi, mert ott van világos, ott nincsenek sötét "rések". De ha nem ott van a kulcs, ahová a lámpát évszázadok óta odaállították, az nem jelenti, hogy továbbra is sötétben marad a kulcs, ha valaki oda irányítja a lámpát, ahol a kulcs fekszik. Ha csak fizikai szempontból vizsgálhatnánk az embert, akkor csakis ember-fizika létezhetne, se erkölcs, se az élet, se az ember megbecsülése. A szemellenzős, szűk tudomány csak manipulatív, alárendelő használatra jó, de nem fedi a való világot, a lényeget, a természetet. Könyvemben a megismert anyagi világot kiegészítem azokkal a lényegi valóságokkal, amelyek legalább annyira fontosak a való világ megértésében, hogy így ne csak egyoldalú, kirekesztő, hanem átfogó, lényegében helytálló képet is alkothassunk végre a világról, az életről.

Bookmark and Share

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Grandpierre Attila - Az elveszett kozmikus világrend >> - interjú, 2004. július

Grandpierre Attila - A nap élő természete >> - interjú, 2002. augusztus

Éden, hódítás, vágta >> - cikk, 1998. szeptember

Grandpierre Attila - A kérdés a mai napra eldöntetett >> - interjú, 1998. szeptember

Megújuló Halottkép-galopp >> - cikk, 1997. április

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016