Vikár László - Hetven év, nyolcezer dal

Több mint nyolcezer népdalt gyűjtött itthon és külföldön, főként a cseremiszek, a csuvasok, a votjákok és a tatárok között. Kodály Zoltán tanítványa, majd aspiránsa, később közeli munkatársa. Több könyv és hanglemez fûződik a nevéhez, a legutóbbi kötete a tatárok népdalaiból két hete jelent meg. A Csuvas Akadémia tagja, New Orleans városának díszpolgára. Tudományos és művészi munkásságát 1976-ban Akadémiai díjjal, 1977-ben Erkel-díjjal, 1995-ben pedig Széchenyi-díjjal ismerték el. A népzenekutató és egyetemi tanár, Vikár László ma hetvenéves.

altFotó: Velledits Éva

  • 1958-ban Kodály tanácsára ment a Volga menti finnugor népek dalait kutatni. A szovjetunióbeli akkori viszonyokat ismerve ez nem lehetett könnyű.

Kodály 1957 februárjában bejött a Magyar Tudományos Akadémiára, megállt mellettem, és a tőle megszokott lakonikus stílusban megkérdezte, akarok-e az oroszokhoz menni. Mint köztudott, Bartókkal együtt nagy érdeklődéssel kutatták a magyar őshaza mai lakóinak népdalkincsét, de addig egyetlen hazai kutató sem jutott el oda. Kodálynak sikerült a szovjet-magyar államközi egyezménybe betetetnie egy paragrafust, amely alapján 1958-ban elmehettem a Volga mentére. Azután hat évig a szovjet hatóságok nem engedtek be. 1964-ben Kodály a jelenlétemben hívta fel a budapesti szovjet nagykövetet, kérte, hogy intézkedjék, és úgy látszik, az ő szava számított, mert egy hét múlva megkaptam a beutazási engedélyt.

  • A helyszínen sem akadályozták a hatóságok?

Nem, ha valamit Moszkvában jóváhagynak, ott már nem kérdőjelezik meg. Bereczki Gábor nyelvész barátommal huszonkét év alatt háromszáz faluban összesen négyezer dalt, illetve variánsaikat gyűjtöttünk, elsősorban a cseremiszek, a csuvasok, a votjákok és a tatárok között. Amikor először kimentem, nem tudtam, hogy ez a munka betölti az egész életem, bár ezt így utólag egyáltalán nem bánom. Páratlanul gazdag arrafelé a zenei hagyomány, a lehetőség adott volt, és mindig lehetett tovább és tovább haladni. Elég aprólékosan dolgoztunk, de másként nem ment. A Vjatka partján fekvő Majadik faluban például egy pogány cseremisz imát tíz perc alatt felvettük magnóra, a szöveg lejegyzése azonban nyolc órát vett igénybe. Nyolcszáz kilométeres területet jártunk egyébként be, hol dzsippel, hol gyalog, hol szekéren. A legjobb viszont az AN-2-es, a második világháborúban is használt kétfedelű felderítő repülőgép volt, amellyel gyakorlatilag bárhol le tudtunk szállni. Ahhoz képest, hogy mit nem ismertünk addig, sok volt ez a háromszáz falu, ahhoz képest azonban, hogy mi kellett volna, kevés. Nem az volt a gond, hogy mit gyűjtsünk, hanem hogy mit hagyjunk el. A finnugor, török és szláv nyelvcsaládba tartozó népek dalkincse rendkívül sokrétű és változatos, a legarchaikusabb háromhangos dallamoktól a kétoktávos pentaton tatár dalokig.

  • Összesen tizenkét alkalommal járt ott. 1979-ben miért hagyta abba?

A finnugorkutatás tele van félbehagyott torzó életművekkel. Nem látszott tanácsosnak annyit gyűjteni, hogy aztán ne tudjuk ezt a hatalmas anyagot kellőképpen feldolgozni. A két hete megjelent ötszáz oldalas kötetem az utolsó ebben a sorban, ezúttal a tatárok népdalaiból válogattam. Az előzőhöz hasonlóan ezt is angol nyelven adta ki az Magyar Tudományos Akadémia, a tatár szövegek ellenben benne vannak magyar fordításban is.

  • Ezek szerint befejezte a publikálást?

Talán még nem. Most készülök könyvet írni arról, hogyan tanított Kodály. A műveiről, a tudományos munkáiról sokan írtak, de arról, milyen tanár volt, még senki.

  • Az elmúlt néhány évtizedben nyaranta rendszeresen tanít külföldi, elsősorban észak-amerikai egyetemeken...

Ezt főként annak köszönhetem, hogy 1964-ben a Budapesten Kodály elnökletével megrendezett ISME-konferencián döbbentek rá a külföldi szakemberek, hogy itt Magyarországon mennyire másként tanítják az éneket. Ettõl kezdve idejártak ismerkedni a kodályi elvekkel, és mivel zömük nálam is tanult, később, ahogy a tudományos pályán haladtak előre és pozícióba kerültek, elkezdtek meghívni nyári kurzusokra, előadásokra. Harminc éve tanítok a Zeneakadémián, legalább kétezer tanítványom volt. A tanítás az öröm mellett szinte már kötelesség is, elsősorban olyant kell mondani, ami a könyvekben nincs leírva. Közismert tétel, hogy nem adatokat kell megtanítani, hanem azt, hol lehet megtalálni őket.

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016