| Tilos Rádió Budapest |
| Megjelent: Új Magyarország |
| 1991. október 30. szerda, 00:00 |
|
Bő két hónapja üzemel Budapest talán egyedüli független tömegkommunikációs eszköze, a Tilos Rádió. Eleinte heti egyszer, szeptember közepe óta minden hétfőn, szerdán és pénteken délután 4 és - ha a rendőrség is eltűri - 8 óra között hallható, csak Budapesten, az állandó helyszínváltoztatások miatt mindig más körzetekben. Kilenc-tíz, nagyrészt bölcsész végzettségű fiatal képezi a belső magot, akik szélsőségektől mentes, ugyanakkor sokszínű rádiózást szeretnének. Augusztus 21-én kezdték és egyre kevésbé győzik a rendőrök előli folyamatos menekülést, az adásnapok megszervezését és a műsorok készítését Beszélgetésünkkel nem legalizálni akarunk egy, a hatályos törvényekkel ütköző vállalkozást, de - a Tilos Rádió létezik, s ez a bujkáló létezés mintegy folyamatos sürgetése a hiányzó törvények megalkotásának.
Nincs összehasonlítási alap, hiszen Magyarországon a hivatalosokat leszámítva gyakorlatilag mi vagyunk az egyetlen magánkezdeményezése rádió. Ha a műsorpolitikánkat nézzük, csak annyiban hasonlítunk a kereskedelmi adókhoz, hogy adásunk körülbelül 70-80 százaléka zene. Ez a zenei világ azonban gyökeresen eltér az övéktől. Hálunk a folk dominál éss a skálánk meglehetősen széles: a magyar népzenétől az afrikai folklóron át a latin-amerikai zenékig minden beletartozik. Nem a nagy sztároktól válogatunk. Vannak például felvételeink Balogh Béla cigányzenekarától, ezek nem a Mátyás-pincében nap mint nap hallható nóták, hanem autentikus, köcsögökön dobolt cigányzenék. Persze mi is játszunk rockzenét, de annak a nem tömegfogyasztásra szánt változatát.
A környezetvédelemtől a különféle etnikai és társadalmi kisebbségek ügyéig sok mindent felvállaltunk. Ennek persze jelen pillanatban csak gesztusértéke van, de talán az önszerveződésükben segíthet. Ahhoz, hogy ne féljünk tőlük, meg kell ismerni őket. Ehhez kívánjuk az eszközt biztosítani. Azt szeretnénk elérni, hogy legyen lehetőség Magyarországon rétegrádiók alapítására és akkor ezek a társadalmi csoportok is kialakítják a maguk kommunikációs eszközeit. Ha ez bekövetkezik, a mi profilunk is változni fog. Nyilvánvaló, hogy szakmai hozzáértésünk és aktivitásunk egy-egy társadalmi csoport vizsgálatakor nem terjed ki olyan mélységig, mintha maguk az érintettek indítanának egy közösségi rádiót. Ez a tevékenységünk ezért idővel majd háttérbe szorul, s sokkal inkább kulturális alapon álló rádió leszünk.
Nem. Hallottam ugyan, hogy a Fidesz a kulturális bizottságba beterjesztett egy ilyen irányú javaslatot, de ők sem próbáltak megkörnyékezni. Mi az ő elképzelésüket nem ismerjük, de szeretnénk felvenni a kapcsolatot velük, hisz ők azok, akik parlamenti szinten elsőként eszméltek rá az ügy fontosságára. De a kisgazdákkal, az MDF-fel, és az SZDSZ-szel is szívesen megosztjuk a gondolatainkat. Úgy gondoljuk, az általunk ismert törvénytervezet alapvetően hibás. Miután a Frekvenciagazdálkodási Intézet - amely hatóság és nem törvényalkotó szerv - hivatott elkészíteni a tervet, elég borúlátóak vagyunk. Az ő szakembereik ugyanis nem kívánják az általunk is támogatott kereskedelmi-közszolgálati-közösségi felosztást, amelyre különben van nemzetközi gyakorlat. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a technikai szakemberek kiszolgáltatott helyzetbe akarják hozni a technikában nem jártas parlamenti képviselőket. Ezért tartanám szükségesnek nemzetközi szakértők bevonását a törvénytervezet kidolgozásába. Ez a frekvencia-felosztás nemcsak egyféleképpen képzelhető el! Nyilván sok összetevős, mi sem vagyunk szakemberek, de mindenképpen szeretnénk, ha készülnének alternatív tervek, amelyek alapján a honatyák eldönthetik, a technikai és éterbeli lehetőségek mely formában használhatók ki a leghasznosabban.
Épp ellenkezőleg. Ha a közszolgálati média változatlanul politikai csatározások hadszíntere és áldozata marad, a tömegek el fognak fordulni a Magyar Rádiótól és a Magyar Televíziótól, és abba a kultúrmocsokba fognak belecsöppenni, amelyet a kereskedelmi adók „kínálnak”. A jelenlegi törvénytervezet a közszolgálatin kívül ugyanis kizárólag kereskedelmi kategóriát ismer el, azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnunk, hogy az sematizált, nagy példányszámban megjelenő hanghordozókat játszó valami lesz. Úgy érzem, pontosan ezt ellensúlyozhatnák a közösségi rádiók, amelyek függetlenek tudnak maradni - sőt kötelezni kell rá őket - a politikai és gazdasági erőközpontoktól, s semminemű reklámtevékenységet nem folytatnának.
Hiszek benne, erre ugyanis van példa Európában. Norvégiában, Belgiumban vagy Franciaországban törvényben szabályozott ez a kérdés. Számos más országban, Hollandiában, Olaszországban és Spanyolországban létezik a törvényben nem rendezett, de tolerált kalózadó kategória is. Ezek tényleg független médiumok, illetve szerkesztőik és hallgatóik véleményétől függnek, ami természetes.
Az ország méreteinek és összetételének következtében bekövetkezett társadalmi változások új helyzet elé állították az ottani szakembereket is, akik jelenleg dolgoznak a törvény átalakításán. Mi a németek levetett, vagy levetés közben levő médiatörvényét kívánjuk most modellként elfogadtatni Magyarországon, 1991-ben! A legideálisabb állapot az lenne, ha lenne egy pártatlan, mondjuk a vének tanácsa - filozófusok, szociológusok, közéleti személyiségek grémiuma - által felügyelt közszolgálati média. A politikai befolyásért folyó harc ezután szerintem áttevődne a kereskedelmi médiumokra. Ott kell megnyilvánulnia annak, hogy ki, melyik kereskedelmi rádiót, vagy televíziót támogatja, illetve azok milyen befolyást engednek érvényesülni műsoraikban. Szeretnénk nyilvánosságra hozni a saját törvénytervezetünket. Nem vagyunk jogászok, így ez nyilván csak irányelveket, általunk szükségesnek tartott elemeket tartalmaz. Úgy érezzük, a koncepciónk komplett egész, és járható utat eredményez, mert meggyőződésünk, hogy bár a civil önszerveződés gátolható, lassítható, demokráciában egyrészt nem negligálható, másrészt nem állítható le. Tehát azzal, hogy a közösségi rádió létét teljességgel lehetetlenné teszi a törvénytervezet, esetleges elfogadása esetén a probléma hatványozottan fog jelentkezni. Fontos ugyanakkor, hogy ne csak elvileg szedjük három részre az elektronikus tömegtájékoztatást, hanem a gyakorlatban is: ha mondjuk elharmadoljuk az URH-frekvenciát, akkor ennek bal oldalán helyezkedjenek el a kereskedelmi adók, a közepén a közszolgálati adók, és a kereskedelmiektől legtávolabb a közösségi adók. Ezt azért tartanám szükségesnek, hogy az irtózatos pénzharcban levő kereskedelmi adók csak egymással csatázhassanak, s ne tehessék ezt meg a kisebb, közösségi adók rovására. * * * November 2-án, szombaton délelőtt tíz órakor az ELTE BTK Szociológiai Intézetének Tükörtermében (Budapest V„ Pollack Mihály tér 10.) a Tilos Rádió, a Nyilvánosság Klub és a Szabad Rádiók Európai Szövetsége nyilvános vitát rendez arról, hogy a készülő rádió- és televízió törvényben hogyan kellene szabályozni a „harmadik típusú” rádió, a közösségi (etnikai, vallási, kulturális) adók működéséi. A vitára meghívták a Frekvenciagazdálkodási Intézet, a KÖHEM, a Magyar Rádió, a MÜOSZ, a parlamenti pártok, és a működő helyi rádiók képviselőit. A tízperces vitaindító előadásokat Halmai Gábor Jogász, Kishonti István hangmérnök, és a Szabad Rádiók Nemzetközi Szövetségének képviselője, valamint a Tilos Rádió munkatársa tartják. ---------------------- Kapcsolódó anyagok: Egy este talpig illegalitásban (Tilos Rádió) >> - riport, 1993. március Tilos Rádió Budapest >> - interjú, 1991. október Cilivek az éterben (Tilos, Civil, Fiksz) >> - cikk, 1995. augusztus |
