A világ komolyabb városaiban minden évben tartanak high end show-t. New York, London, Frankfurt, Milánó, Párizs, Bécs és Tokió mellett immár tizedik éve Budapesten is. Az audiokészülékek élvonalával a zenebarátok ezen a hétvégén a Bem rakparti Art'Otelben találkozhatnak, járhatják a szobákat, tesztelhetik a rendszereket, barátkozhatnak az érdekes hangzással. A fogyasztói szemléletet megtestesítő szórakoztató hifihez képest a high end persze több szempontból arisztokratikus, például az árak lehetnek kijózanítóak, de egyben a másféle hallás és szemlélet manifesztuma. Látszatra elavult technológiák szülötte, csöves erősítők, hagyományos analóg lemezjátszók uralkodnak benne, és a tervezők nem élnek a szónikus fűszerezés lehetőségeivel, a hangkép manipulálásával, a basszus- és magas hangok kiemelésével. A high end világában tényleg csak a zene számít? - többek között erről faggattam a budapesti High End Show megálmodóját és szervezőjét, Csontos Istvánt.

• A High End Show iránt évek óta stabil az érdeklődés, átlagban négyezren fordulnak meg ott a három nap alatt. Aztán mintha elvágták volna, e tömeg töredéke sem keresi fel a hazai audiofil bemutatótermeket. Szerinted mi lehet ennek az oka?

Talán az, hogy a high end mindenképp állásfoglalásra kényszerít. A kiállításon lehet arctalan tömegként viselkedni, a bemutatótermekben azonban már elengedhetetlen a személyes viszony. Plusz rengeteg pénzre, időre és energiára van szükség ahhoz, hogy valaki megtalálja a maga hangzásideálját. Mondhatnám úgy is, hogy a fül a lélek tükre, és mindenki az egyéniségének megfelelő hangképet keresi. Ezért sincsenek ebben a világban kész minták, bárkinek ajánlható rendszerek. Ezeket a készülékeket nem lehet magazinokból, internetről, tesztek, szakvéltudósítások, azaz másodkézből származó vélemények alapján összeválogatni. Aki komolyan érdeklődik, annak kitartóan keresnie kell. A High End Show ehhez a kereséshez ad lehetőséget, az ezzel foglalkozó cégeknek pedig bemutatkozási alkalmat.

• Hifi, high end - az átlag honpolgár számára nehezen értelmezhető fogalmak. Hol lehet meghúzni köztük a határvonalat?

Nagyon leegyszerűsítve: az egyik szórakoztató ipari tömegcikk, a másik egyedi gyártású, kulturális értékeket közvetítő termék. A high end készülékeket vásárlók és gyártók számára rendkívül fontos a személyes viszony. A vásárló utánajár, kipróbálgatja, megveszi, majd otthon tovább állítgatja, finomítgatja - gyakran a kereskedő segítségével - a gyártó pedig szinte minden egyes darabbal külön foglalkozik. Amikor gitárt vettem magamnak, az eladók már a harmadik hangszer kézbevétele után morogtak. Az autóvásárlásom sem tartott két óránál tovább. Itt viszont a legkisebb lemezjátszó kiválasztása is minimum 3-4 óra, a nagyobb léptékű rendszerekkel való megismerkedés, s a döntéshozatal pedig akár éveket is igénybe vehet. Maguk a készülékek önmagukban nem garantálnak semmit. Be kell őket állítani, foglalkozni, tologatni, állítgatni, s előfordul, hogy a vásárlás után is rendszeresen tanácsot kérni. Nagyon sokan ezért is tartanak tőle.

• Tavaly tizenhat cég állított ki a High End Show-n, idén csak négy. Ilyen drasztikusan szűkül a piac?

Évek óta folyamatosan szűkül, de az idei csökkent részvétel nem azért van. Korábban több olyan vállalkozás is megjelenhetett a rendezvényen, amely valójában nem a high endet képviselte. Engedékenyebbek voltunk, mondtuk, lássuk, kik azok, akik velünk tartanak ezen az úton. De be kellett látni, ma változatlanul ugyanaz a négy cég tart ki emellett, amely ezt az ügyet anno elindította: az Auditorium, az Audio Tuning Hungary, a L'Auditeur és a Merlin Audio. A többiek ma már inkább más, nem feltétlenül High End irányba tájékozódnak.

• A kiállítók mindegyike importőr. Hazai gyártók nincsenek is ezen a területen?

Az induláskor még volt pár ilyen kiállító, de aztán szép lassan elmaradoztak a High End Show-ról. Termékeik műszaki paraméterekben teljesen felvették a versenyt a külföldiekkel, sőt, sokszor még jobbak is voltak azoknál, a hangzásukat tekintve viszont egészen más világot jelenítettek meg. Ezeknek a készülékeknek a tervezésénél nagyon fontos, hogy tervező vagy gyártó pontosan tudja, hogy mit szeretne hallani. A hallás az ember egyik legkifinomultabb érzékszerve, és talán a legabsztraktabb, a legnehezebben modellezhető. A high end valahol a tudatos hallás iskolája. Megmutatja, hogy mire kell figyelni. Nem véletlen, hogy a műfaj emblematikus, reprezentáns készülékei bizonyos adott helyeken és kultúrákban születnek meg. Például Japánban, Angliában és az USA-ban.

• Kifejtenéd bővebben?

Közhely, hogy a japánok hogyan közelítenek a természethez. Maga az odafigyelés rítusa számukra nagyon fontos. Ennek is köszönhető, hogy a japán Hiroyasu Kondo vette észre először, bizonyos anyagok alkalmazása bizonyos hangzásokat tesz lehetővé. Hogy az alumínium más hangképet ad, mint a réz, és egészen másat, mint az ezüst. Kondo felfedezte, hogy a különböző anyagok között már-már alkímia szintű hierarchia van. A világon egyébként a legtöbb nemzetre sajátságos hangzás karakter a jellemző. Másként szól egy német készülék, mint egy francia, egy olasz vagy egy amerikai. Kommerciális és high end szinten is. Az ezekben a készülékekben testet öltő műszaki megvalósítások egyben világnézeti és filozófiai irányzatoknak is megfeleltethetők. Amerikában akár több száz watt teljesítményű félvezetős erősítőket készítenek, a japánoknál meg 2-3 watt teljesítményű, csöves erősítők jellemzik a high endet. Ők tudják, hogy kis, de pontos energiával hogyan lehet megmozgatni nagy, de érzékeny hangszóró membránokat. Az amerikaiak ezt meg úgy oldják meg, hogy nagy, de buta hangszóró membránokba iszonyatos energiát pumpálnak.

• A különböző hanghordozó típusok változásai mennyire hatottak erre a világra?

A high end ebből a szempontból nem különösebben trendérzékeny, magam fölreg analógot hallgatok, s főként használt lemezt veszek az ötvenes-hatvanas évekből. Az SACD vagy a DVD Audio megjelenése eddig nem hozott komolyabb változást, s high end világon belül mintha a CD is csak most, "halála" előtt kezdene valóban elfogadott lenni. A videó, a számítógép és az internet azonban sokakat vonz innen el. Pedig a high end azon kevés médium egyike, amely még képes katarzisélményt adni az embernek. Mindenképpen ellenreakció, egyrészt a fogyasztói műszaki kultúrára, másrészt bizonyos mértékben a fogyasztói zenére is. Aki high end lemezjátszót vagy erősítőt vesz, az a tapasztalatom szerint zeneileg is igényes. Azok, akik több millió forintot elköltenek egy ilyen rendszerre, azok arra is szánnak időt, hogy leüljenek, és meghallgassanak egy-egy lemezt. Tehát időt, s pénzt áldoznak a kultúrára. S ez ma nem a leghétköznapibb időtöltés. Talán ezért is van, hogy a közvélemény szemében a high end bizonyos értelemben ma provokációnak számít Magyarországon.

• Ezt hogy érted?

Azon senki sem lepődik meg, hogy ha valakinek van felesleges 30 millió forintja, akkor vesz magának egy Ferrarit, azon viszont igen, ha ezt a pénzt valaki egy Kondo-rendszerre fordítja. A Ferrari kevésbé provokatív, jobban megfelel a közelvárásának. A high end azonban valahol a deviancia körébe tartozik. Miközben arról van szó, hogy egyes emberek szó szerint áldoznak a kultúrára, egyben a mindennapjaikban is megélik azt. A sznobokat ez a világ egyáltalán nem érdekli, hiszen látszatra senki meg nem mondja, hogy az az erősítő ott a polcon 200 ezer forintba kerül vagy kétmillióba.

• Bizonyos körökben azért nyilván tudják.

Itt nincsenek bizonyos körök. A high end abszolút személyes ügy. Azok, akik ilyen rendszert vesznek, általában titkolják, hogy milyük van. Ez a legbelsőbb életük része. Ezen a területen inkább csak fetisiszták vannak, exhibicionisták nincsenek. Az erre áldozó emberek általában több ezres lemezgyűjteménnyel rendelkeznek. Rájuk nem jellemző az a vicc, amikor egy valaki, egy darab hanglemezzel a kezében megkérdezi a barátnőjét, hogy drágám a lemezgyűjteményemnek melyik oldalát tegyem fel? Magyarországon egyébként aránytalanul többen érdeklődtek eddig a high end iránt, mint Európa más országaiban, és ez nem véletlen. A szocializmusban a kultúra egyfajta menedék volt, és ez az átlag feletti "kulturáltság" a rendszerváltás után is megmaradt. Lehetett érezni, hogy az emberek az önazonosságukat ezzel a kultúrával összefüggésbe hozzák. Ezért nagyon sokan, akik akkor gyorsan sok pénzhez jutottak, rengeteget áldoztak erre, mert fontos volt az önképük megerősítéséhez, hogy otthon minőségi zenereprodukáló berendezésen minőségben hallgattak zenét. Ma már ez talán nem annyira fontos.

• Igen, de valóban megéri ennyi pénzt áldozni egy-egy kis szériás manufakturális csöves erősítőért, nagyérzékenységű tölcséres hangsugárzóért, hagyományos analóg lemezjátszóért vagy különálló digital/analóg átalakítóért, illetve CD futóműért? A high endben az árak sokak számára rendkívül kijózanítóak, hisz a skála a 40 ezer forintos hangszóróktól a több millió forintos csöves erősítőkig terjedhet.

Ez alapvetően belső értékre épülő hobbi. Ha valakinek fontos, akkor neki biztos, hogy megéri. Nemrég egy galériás ismerősöm mesélte, ma már az emberek befektetésként egyre kevesebbet vásárolnak értékes képet, csak akkor hajlandók kiadni egy képért sok pénzt, ha az tetszik is nekik. Ez a high endben is így van. Érdekes megnézni, hogy az elmúlt tíz évben kik álltak e dolog mellé. Ha csak a zenei életben maradunk, akkor a legelvontabb, legabsztraktabb elitkultúra képviselői. Olyan zenészek, zeneszerzők, akiket valószínűleg kevesen hallgatnak. Nem véletlen, hogy a High End Show-hoz az előszót évről évre az Új Zenei Stúdió tagjai írják. Többen közülük a high end kínálta lehetőségeket a kompozícióikban is felhasználják. Nemrég mutatták be Csapó Gyula Phaedra című művét a Műcsarnokban, ahol a zenekarba több high end hangfalat tettek be, és bizonyos hangszerek azokon keresztül szólaltak meg. Magam is féltem, hogy a valós hangszerek hangja teljesen megsemmisíti a "technikát", de nem, nagyon szépen szóltak együtt.

---------------------------

Kapcsolódó anyagok:

A hallgatás művészete (A High End kultúráról) >> - cikk, 2004. november