A Merlin Színház létrehozásának ötlete 1990 augusztusában fogant meg Márton András fejében, később csatlakozott hozzá Jordán Tamás. Márton a nyári turista-idényben szeretett volna bemutatni magyar színdarabokat angol nyelven, Jordán pedig az évad idején színi iskolát kívánt fenntartani. Erre a célra ideális helynek látszott a volt Fővárosi Tanács egykori klubja, mely akkoriban parlagon hevert. 1990 őszén, a helyhatósági választások után tervüket kedvezően fogadta a Városháza új vezetése, s miután nem csak színházat, de egyfajta szellemi központot kívántak létrehozni, hamarosan megkapták az épületet.

Az egyik, 1991. március 18-án írt levelében a Merlin vezetése úgy fogalmazott, hogy a „Merlin Budapest legújabb színháza - de nem csak az. Művészeti központ, angol nyelvű színház, színi iskola, jazzklub, nyelvi laboratórium magyarul tanulók számára, valamint képzőművészeti kiállítóterem és angol könyvesbolt. Mindezeken túl, színháztermünk befogad minden olyan értékes belföldi és külföldi előadásokat, amelyek otthont keresnek.” A levél tanúsága szerint az alapító tagok között volt Márton Andráson és Jordán Tamáson kívül Vámos Miklós író, Tim Bender angol színész, Drienyovszki András koncertszervező, Kati Koller magyar származású üzletasszony, Rezi György vendéglős, Jordán Péter ügyvezető titkár és Téglásy Gergely reklámfelelős.

A Merlint ünnepélyesen 1991. április 10-én avatták fel, ennek előestéjén - a Merlin Jazz Club keretében - Szakcsi Lakatos Béla zenekara játszott. Másfél évvel később, a Népszabadság december 29-i számában pedig Marschall Miklós főpolgármester-helyettes joggal nyilatkozhatta: „A Merlin kitűnően üzemel, tehetséges embereket hoztunk helyzetbe. A társulat vezetője, Jordán Tamás pedig igen eredményesen vezeti a színházat. Kitűnő, immáron nemzetközi hírű a Merlin Jazz Club is.”

Az örömujjongások és látványos sikerek ellenére a színfalak mögött kemény csatározások vannak, és úgy látszik, az eredeti elképzelés jelentős átalakítása folyik. A kezdetekben hirdetett nyelvi laboratóriumból és könyvesboltból nem lett semmi, Tim Bendert hamarosan távozásra kényszerítették, így a nyári angol nyelvű előadások jócskán vesztettek jelentőségükből. Két esztendeje pedig a színház vezetése folyamatosan próbálja ellehetetleníteni Budapest egyetlen európai hírű jazzklubjának működését. Könnyen lehet, sikerül neki. Pedig a jazzklub - külön támogatás nélkül - olyan programokat szervezett, olyan világsztárokat hívott meg, mint Pat Metheny, Rick Margitza, Zeller Attila, Al di Meola, Jiri Stivin, Zbigniew Namyslowski, lasper van't Hof és Krzystof Scieranski. Arról nem beszélve, hogy a magyar jazz élvonala is egymásnak adja náluk a kilincset.

Drienyovszki András: Nem ez az első eset, hogy a Merlin Színház egyik napról a másikra kirúgta a Merlin Jazz Clubot. Márton András távozása óta az új vezetésnek minden lépés csak ürügy az eltávolításunk elérése végett. Az itt létrejött művészeti érték kiciánozásáról van szó, zárt ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásával. És arra számítva, hogy adminisztratív intézkedésekkel meg lehet bennünket fojtani. Ennek ellenére a mai napig élünk, mert senki nem vette a bátorságot a színház részéről, hogy a nyilvánosság előtt megindokolja a döntést. Mi mindent visszautasítunk, azt, hogy tartoznánk pénzzel, azt, hogy hangosak vagyunk, hogy nem férünk be a koncepcióba, mert ezek az állítások, úgy ahogy vannak, nem igazak. De hála némi demokráciának, megvannak azok a bírósági fórumok, ahol az igazunkat meg tudjuk védeni.

Jordán Tamás: Amikor a főváros kulturális bizottsága 1990 decemberében döntött az épület átadásáról, jazzklubról szó sem volt. A következő év tavaszán jött az ölet, hogy itt jazz is legyen, s mivel ez teljesen egybevágott az elképzelésünkkel, kitörő örömmel fogadtuk. Konfliktusaink ellenére Drienyovszki munkáját és a jazzklub misszióját nagyon fontosnak tartom, de az eredeti elképzeléseinket a tevékenységük miatt lehetetlenség megvalósítani. Az első időben minden este tíz órakor megszólalt a zene, s attól kezdve semmi másról nem lehetett szó. Pedig ez az épület kiválóan alkalmas volna arra, hogy a hatvanas évek Egyetemi Színpadának szellemét újjáélesszük; ahol működne színház, filmklub, vitaműsor és találkozóhely lehetne. S itt olyan dolgok születhetnének meg, amiről most még nem is ábrándozhatunk.

Drienyovszki András: Amit a magunk műfaján belül mi elértünk, azoknak, akiknek ez a műfaj semmit nem mond, és uram bocsá' még utálják is, csak egy kézlegyintés, de mindazoknak, akik ebben élnek, és akiknek az élete erről szól, ezek az események ünnepnapok. A Merlin Jazz Club hál'istennek rengeteg ilyen ünnepnapot fűzött egy füzérre az elmúlt négy év alatt. Miközben egymást érik a botrányos jelenetek, ahol vezető magyar jazzművészek koncertjeit kellett megszakítani díszlet-hordás és villanyfelgyújtás miatt, mondván, a színház, próbál. Én azonban úgy gondolom, hogy azért a produkció és a próba között prioritási különbség van - a produkció javára.   

Jordán Tamás: A jazzklub, akárhogy nézzük, albérlő. Nagy örömmel fogadtuk őket, de sajnos be kellett látnunk, együtt nem megy. Próbáltuk ideszoktatni a színészkollégákat, akik el is jöttek, de a hangos zene miatt nem tudtak sokáig megmaradni. S a színház és a jazzklub közönsége nagyon más. Arról nem beszélve, hogy az étterem árai a mi közönségünknek nehezen fizethetők meg.

Drienyovszki András: Mi teljes jogú tagjai vagyunk a Merlin Angol-magyar Kulturális Egyesületnek. Ha nekem Márton András annak idején azt mondja, hogy ezt albérlőként kell csinálnom, nem vállaltam volna. A város vezetői ezt az épületet nemcsak a színháznak adták, hanem egy olyan művelődési koncepciónak, amelynek a Merlin Jazz Club is szerves részét képezi. Úgy látom, jók voltunk addig, amíg sokan rólunk ismerték meg ezt a helyet. A mór megtette kötelességét, s abban a pillanatban, amikor zsírosabb dolgokat lehetne csinálni helyette, mehet.

Nem kéne mégis kompromisszumot kötnötök?

Drienyovszki András: Mi mindig a megoldást kerestük, ezért 1992 nyarán felajánlottuk, hogy a hamarosan megürülő könyvtár helyére költöztessük be a jazzklubot. Remek ötletnek tartották. Egy családi tragédia miatt két hónapig nem tudtam Budapesten lenni, mire visszajöttem, a helyünkre beköltözött a színitanoda.

Jordán Tamás: Szóba került ugyan, hogy ők költöznek oda, de döntés nem született az ügyben, Ugyanakkor a színi iskola, amely az egyik legfontosabb tevékenységünk, korábban egy ablaktalan lyukban működött, s délután két órakor már mindenki szédelgett a levegőtlenségtől. Számomra evidens volt, hogy mi megyünk oda.

Drienyovszki András: 1992 őszén megint ki akartak vágni. Hogy ők nem tudnak próbálni, mert túl hangosak vagyunk. Mondom nekik, jó, tudom, hogy ez a klub halálos ítélete, de lássátok, tudunk együtt dolgozni, ezentúl a klub csak pénteken, szombaton és vasárnap üzemel. Ők pedig tudnak dolgozni a hét többi napján. Másfél évig arra jöttek az emberek, hogy a héten minden este jó zene szól. Ez a koncepció tehát 1992 októberétől felborult, vért izzadunk még ma is, de állunk a lábunkon. Mit ad isten, néhány nappal később megjelentek a Merlin Színház által hétfőre, keddre, szerdára, csütörtökre szervezett előadások szórólapjai - jazzkoncertekre. i Szinte ugyanazokkal a zenészekkel. Ennél becstelenebb dolgot el sem tudtam képzelni. Ekkor hullott le a lepel.

Jordán Tamás: Ebbe a kompromisszumba azért mentem bele, mert úgy véltem, ezeken a napokon legalább meg lehetne valósítani a korábban említett szellemi központot. De aztán be kellett látnom, hogy ez a megosztás egyikünknek sem jó. Nekünk a péntek és szombat estékre lenne igazán szükségünk, hiszen ezek a legértékesebbek. Amikor megegyeztünk a heti megosztott működésben, próbáltunk valami életet lehelni a hétköznapokba. Mindenféle műsorokat csináltunk, s előfordult, hogy zongoránál valaki jazzt játszott - erősítés nélkül. Ami mellett lehet beszélgetni.

Drienyovszki András: A Merlin kulturális egyesület tagjaként 1992-ben kezdeményeztem, hogy a nálunk játszó jazzmuzsikusok az alapszabályban deklaráltan nyitott művészeti egyesület tagjai lehessenek. 1992 tavaszán több mint 25 magyar jazzművész írásos tagfelvételi kérelmét adtam át, amelyre még írásos válaszra sem méltattak. Olyan emberekét, mint Szakcsi Lakatos Béla, Gadó Gábor, Deseő Csaba, Jávory Vilmos, Tomsits Rudolf, Babos Gyula, Berkes Balázs.

Jordán Tamás: András ezzel csak a pozícióját kívánta erősíteni. Én is hívhattam volna harminc színészt, és így tovább, de ennek nem láttam értelmét. Ettől nem működött volna jobban az egyesület.

Drienyovszki András: Újabb indítvány; ha már ennyire utálnak minket, elvisszük innen a klubot, de két dolgot kérünk, használhassuk a nevet és segítsenek a helyiség megszerzésében. Mind ahogy mi segítettünk nekik a több tízmillió forint megszerzésében, hiszen azok az emberek, akiknél pénzért kopogtatnak, ugyanúgy barátai a színháznak, csak a Merlin nevét legalább fele részben a Merlin Jazz Club munkája alapján ismerték meg. Másnap jött a megbízott jogászuk s mindkét kérésünkre nemet mondott.

Jordán Tamás: Dehogy mondtunk nemet. Ez neki is és nekünk is ideális megoldás lenne. Mindent, amit ebben a dologban meg lehet tenni, megteszek. Természetesen vihetik magukkal a Merlin nevet.

Drienyovszki András: Én már nem hiszek el semmit Tamásnak, amíg írásban nincs rögzítve. Egyébként is úgy vélem, nem az a fontos, hogy ki milyen menet élén halad, hanem hogy a munkájában mit végez. Ezek a művészemberek ugyanolyan kérlelhetetlen és kegyetlen módon letipornak egy ügyet, nem nézve, hogy amögött emberek és művészeti produkciók vannak, mint ahogy a régi rendszerben tették ezzel a műfajjal. Itt nem művészeti kérdésekről van szó, hanem a hatalomról. S az egész nagy, humanitárius mázzal van belocsolva. Kifelé szépen csillog,, de érdemes megnézni, mitől döglenek bele emberek egymás mellett. Olyanok, akiknek egymást inkább segíteniük kellene. Számomra - és sok muzsikus barátom számára - ez olyan keserű tapasztalat, amely belesült a bőrünkbe. Viseljük egész életünkön keresztül. Ezért nem adjuk fel.

Zenészek véleménye

Vukán György: Úgy tetszik, Jordán Tamás sem a műfaji, sem a faji másságot nem tűri. Az az érzésem, hogy innen minket ki fognak rúgni. És ezt már el is határozták. Ha egy hivatal tenné, jobban el tudnám viselni, de hogy egyik művészkolléga a másikkal, az már sok. Pedig nem ilyen volt Tamás régen. Dolgoztunk együtt több filmben, ő akkoriban képtelen lett volna efféle inkollegiális lépésre. Úgy látszik, egy művésznek nemcsak az nem tesz jót, ha parlamenti képviselő lesz, hanem az sem, ha igazgató.

Szakcsi Lakatos Béla: A Merlin Jazz Club Budapest egyetlen reprezentatív jazzklubja, s igazából már azzal tönkretették a létezését, hogy nem engedték mindennap üzemelni. Sajnos, a művészek sem tartanak össze, bár ugyanabban az akolban lakunk. Senki ne örüljön, ha sikerül lenyomnia a másikat, mert esetleg rá is sor kerül. Meg kellene tanulnunk nem keleti módra gondolkodni.

Szabados György: Nagyon szomorú história ez, pedig a legendás Dália klub óta nem volt Budapestnek ilyen működőképes, jól szervezett, közszeretetnek örvendő kezdeményezése. Drienyovszki András kiváló, széles látószögű szervező, legnagyobb erénye, hogy előítéletektől mentesen dolgozik. És most éppen egy ilyen ember alól akarják kihúzni a szőnyeget, mindenféle mondvacsinált dologgal. Nem értem, ha a kezdetekben mindenki megemelte a kalapját előtte, akkor most hogy lehet innen kitúrni.

Márton örül, hogy távozott

A Merlinben kialakult helyzetről természetesen megkérdeztük az ötlet szülőatyját és az intézmény első elnökét, Márton Andrást is, aki jelenleg hazánk Los Angeles-i főkonzulja. Ő a következőket tudta hozzáfűzni:

„Szerencsésnek érzem magam, hogy idejekorán kikerültem az egészből. Eredetileg olyan kulturális-szellemi központot szerettem volna ott kialakítani, amely az angol nyelvű kultúra otthona lett volna. Ez lényegesen több lett volna, mint színház - színi iskola és nyelvi laboratórium éppúgy, mint jazzklub és képzőművészeti kiállítóterem. Jordán Tamás fő ambíciója természetesen a színitanoda és a színház volt, s már a kezdetekkor észrevettem, hogy egyre többet szeretett volna a helyből a magáénak tudni. Amikor az egész családját kezdte behozni a vállalkozásba, s amikor sorra marta el azokat az embereket, akiket a koncepcióm megerősítésére hoztam be, láttam, hogy itt hatalmi játék kezd kibontakozni. Nem is tudom, hogy az eredeti elképzelés folyamatos kicsavarása jogilag miként lehetséges. Az önkormányzat végső soron az én ötletem megvalósításához adta az épületete. De visszatérve, én nem meghalni mentem a Merlinbe, hanem örülni az életnek. És Tamás mellett nagyon keserű életem lett volna.”

Az elbocsátó levél

T. Drienyovszki András!

A Merlin Színészképző Műhely az 1993/94-es évaddal befejezi a három évre tervezett iskolai működését. Az ezt követő színházi szezonban a végzős növendékekre építve szeretnénk egy színházi társulatot létrehozni és fokozott, most már csak a színházi működésre és azzal karöltve a „szellemi központ” kialakulására összpontosuló munkát végezni. Így 1994. szeptember 15-től a Jazz Club működését nem tudjuk biztosítani. Kérem a fentiek szíves tudomásul vételét.

Jordán Tamás, Merlin Angol-magyar Kulturális Egyesület elnöke

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Drienyovszki András: Kiszámítható költségvetés kell >> - interjú, 1999. május

Az a baj, hogy nem haltak bele (Montreux-Budapest) >> - cikk, 1998. augusztus

Ismét lesz jazzfesztiválunk >> - cikk, 1998. június

Herbie Hancock: A jövő jazz örökzöldjei >> - interjú, 1997. július

Drienyovszki András: Lesz nemzetközi szintű jazzfesztiválunk >> - interjú, 1997. április

Komédiásdi (A Merlin-ügyről, utoljára) >> - cikk, 1994. szeptember

Drienyovszki András: Vihar előtti csend >> - interjú, 1994. szeptember

Merlin kontra Merlin >> - nagyriport, Drienyovszki-Jordán, 1994. március