| A sztereó tér birtokba vétele (Szabó Sándorról) |
| Megjelent: Népszabadság |
| 2000. április 20. csütörtök, 00:00 |
|
Igazából nem is értem: Szabó Sándor három éve nem lépett fel Budapesten. Ez nála nem koncepció, az élet hozta így, a fővárosi klubokban, úgy látszik, a szervezők nem vevők az ő elmélyült, intim zenei világára. A mostani koncert helyszíne sem megszokott: hazánk külföldön (főként Németországban és Olaszországban) talán leg(el)ismertebb akusztikus gitárművésze péntek este az Ecsed utcai Tető Galériában lép fel.
Négy évvel ezelőtt egyszer már járt itt, Haas Ágnes elektrografikus kiállításának megnyitóján ült be középre és improvizált képenként húsz másodpercet. Ezúttal azonban kidolgozott programmal érkezik Vácról, ahogy ő fogalmazta, húzós, kemény, szigorú zenével. Nagyjából ugyanazzal a műsorral, amivel februárban Amerikában járt: Jimi Hendrixtől Bartók Béláig. Sokféle forrás, sokféle zenei nyelv, általuk körbeér a világ. Szabó Sándor 1997 óta elsősorban a német Acoustic Records számára készít felvételeket. A tulajdonos Peter Finger - egyben kiváló gitáros - az elmúlt évtizedben maga köré gyűjti a világ összes jelentős akusztikus gitárosát, Brazíliától kezdve az Egyesült Államokon keresztül egészen Grúziáig. E zenei világ meglehetősen széles: a modern akusztikus gitárzenétől és az új flamencótól a könnyedebb finger-style zenén és a világzenén keresztül az experimentális irányzatokig minden belefér. Ezek a gitárosok nem csak szólóesteket adnak, de duó, trió, sőt kvartett formában is koncerteznek, Szabó például legutóbb - Peter Finger, Peppino D'Agustino és Tim Sparks társaságában - European Acoustic Guitar Quartet néven Németországban lépett fel több alkalommal és nagy sikerrel. "Szabó Sándor egy tehetséges vándor a keleti és nyugati zenei tradíciók között. Kompozíciói összekötik a keletet a nyugattal, akár a híres híd a Boszporusz fölött. Zenéjében ezek a világok elbűvölően egymásra találnak, melynek hatásából az ember nehezen tudja kivonni magát. Mindemellett ez a magyar ahhoz is ért - amit csak kevesen tudnak -, hogy kimérten, kevés hanggal formáljon univerzumot. Aki a szokatlant keresi, szenvedélyéhez zenei felfedező útra indul és közben szeretné megtapasztalni az új gitárok által elérhető zenei határokat, azt nem hagyhatja hidegen a Gaia & Aries." - írja legutóbbi szólólemezéről a Vintage Guitar News. Az album - természetesen (?) - odakinn jelent meg tavaly, akárcsak Szabó korábbi munkái, eddigi tucatnyi albumát angol, amerikai és német lemeztársaságok adták ki, leszámítva egykori zenekara, a SzaMaBa három, saját kiadású CD-jét, illetve a Soros Alapítvány támogatásával néhány hónappal ezelőtt megszületett Ecolokáció I-t. Ez utóbbi album egy sorozat indító darabja. Régóta dédelgetett vágya, hogy zenéjébe egy újabb érzéki dimenziót, a teret is bevonja. A dán TC Electronic cég számára - külső szoftverfejlesztőként - az utóbbi időben programokat ír, így sok mindent megtanult a digitális hangfeldolgozásról és számtalan ötlete van a zene és az effektek újfajta használatáról. A mai technika már lehetővé teszi, hogy - akár sztereóban is - a tér különböző mélységeiben zajló akusztikai és zenei jelenségek jól érzékelhetőek legyenek. Azon kívül, hogy megvan a melodikus (horizontális) és a harmonikus (vertikális) vonal, ezzel a ritmuson kívül újabb dimenziót képes adni a zenének. Ahogy Szabó fogalmazta, az Ecolokáció egyfajta birtokbavétele a sztereó térnek. Ez utóbbi lemez azért is fontos, mert őt mindenki akusztikus gitárosként ismeri. Szabó szobájában mindig is ott állt az elektromos gitár, csak nem használta, mert úgy érezte, addig teljesen felesleges a kezébe venni, amíg nem tud rajta akusztikus munkásságához méltót nyújtani. A CD címében szereplő római egyes egyben azt is érzékelteti, hogy "elektromos gondolatait" nem képes egyetlen lemezben elmondani, ebben a témában valószínűleg további korongok várnak még ránk. Ez a CD összesen háromszáz példányban jelent meg, mint hangsúlyozta, mindig is kísérleti zenei vállalkozásnak számított, nem akar szórakoztatni, kompromisszumok nélkül szeretne rajta megmutatkozni. Szabó közép-európai, azon belül is magyar, többféle (zene)kultúra metszéspontjában él. Huszonéves pályafutása során számtalan hatásnak volt kitéve: nyugat felől a rock, a jazz, a modern európai kortárszene, keletről az észak-indiai, illetve az arab kultúra. És persze mindenekelőtt a magyar népzene. Ez a sokféle zenei nyelv keveredik ízlésesen munkáiban, melyben hol az egyik, hol a másik hatás érvényesül jobban, de ez a világ esetében átfogó, kerek egészet alkot. Kompozícióiban a leírt és az improvizált részek aránya szintén erősen változó, ráadásul kitűnő érzékkel játszik a csenddel és a dinamikával. Szabó sajnos nem sok koncertet ad Magyarországon, évente alig néhányat, számára sem jó érzés, hogy idehaza gyakorlatilag folyamatosan ismeretlen, állandóan újra és újra be kell mutatkoznia a közönségnek. A Soros Alapítványnál évek óta pályázgat, legutóbb sikerült is pénzt kapnia, nyolc, kizárólag vidéki koncertre. E minisorozat épp a napokban ér véget, 17-én Pécsett játszott, a sort május 6-án Törökszentmiklóson fejezi be. Nagy pénzekre persze senki ne gondoljon, a támogatás egy szerény tiszteletdíjat és útiköltséget takar, de legalább van rá esélye, hogy itthon is bekerüljön a zenei vérkeringésbe. Köztudott róla, hogy a haknit ki nem állhatja. Ha nem kell a zenéje, nem is fogják keresni, ha kell, úgyis megtalálják - ez az ars poeticája. Ő meg vár türelmesen. |
