| Police-szellem a palackból |
| Megjelent: Népszabadság |
| 2007. július 06. péntek, 00:00 |
|
Az idei év egyik legnagyobb tömegeket megmozgató popeseménye kétségkívül a Police új világkörüli turnéja: Sting, Andy Summers és Stewart Copeland huszonhárom év szünet után indult ismét koncertkörútra. Ez alkalommal legfontosabb dalaikból dupla CD-s válogatást jelentettek meg. Ráadásként pedig a legendás trió júliusban Miamiban az MTV újraéledt Unplugged sorozatában is fellép. A felfokozott várakozást mutatja, hogy a februárban a Grammy-díjkiosztón bejelentett, májusban Vancouverben indult, és 2008 tavaszán várhatóan Új-Zélandon befejeződő Police-megaturnéra eddig közel 1,8 millió jegyet értékesítettek, s gyakorlatilag minden állomáson teltház fogadja a zenekart. Jelenleg a koncertkörút amerikai szakasza tart, az európai sorozat augusztus 29-én Stockholmban veszi kezdetét és Portugáliában ér véget (hozzánk legközelebb Bécsben érhetők el, szeptember 19-én). Októberben Stingék még egyszer visszatérnek az Egyesült Államokba, majd jön Mexikó és Dél-Amerika, 2008-ban pedig Japán, Ausztrália és Új-Zéland.
A Police - amelyhez hasonló képességű trió a Cream óta nem bukkant fel korábban - a hetvenes-nyolcvanas évek brit újhullámának egyik igen fontos és nagyhatású zenekar volt. Ahogy Sting megfogalmazta egyik későbbi interjújában, túl öregek és túl jók voltak ahhoz, hogy punkok legyenek. Ráadásul ezek a remek és tapasztalt muzsikusok egészen eltérő zenei háttérrel érkeztek, s az elsők között építették be zenéjükbe - a Clash mellett - a ska és reggae elemeket. E sok hatás eredőjéből jött össze az a sajátos zenei világ, amely a nyolcvanas évek elejére nemcsak hihetetlen népszerűséget, de komoly szakmai respektet is hozott Stingéknek. Az együttest amúgy a dobos Stewart Copeland alapította, akinek apja Glenn Miller trombitásaként szerzett magának nevet, később viszont a CIA ügynöke lett. Stewart hosszú ideig Kairóban élt, tinédzserként került vissza Londonba, ahol ugyanabban az iskolába járt, ahová a későbbi America együttes tagjai. Még a rövid életű Curved Air dobosaként figyelt fel Newcastle-ben a Last Exit nevű jazzrock formáció egyik koncertjén Sting énektudására és zenei energiájára. S miután lenyűgözte az éppen akkor kibontakozó punkhullám, úgy határozott, elcsábítja őt a saját zenekarába. A Gordon Sumner néven 1951-ben született Sting - aki régebben előszeretettel lépett fel sárga trikóban, amelyeken fekete csíkok futottak körbe, ezért kapta a „fullánk” becenevet - ekkoriban már felhagyott a tanári pályával, és amúgy is a Londonba való költözésen gondolkodott, amikor az amerikai megtette ajánlatát. S bár Copeland saját, az új módihoz szabott saját szerzeményei számára sablonosnak és üresnek tűntek, a dobos energiája, nyers önbizalma és optimizmusa végül magával ragadta. Harmadik tagnak a mérsékelten tehetséges Henri Padovanit vették be, aki viszont az első kislemez (Fallout) felvételekor annyira lámpalázas volt, hogy a gitársávok zömét Copelandnek kellett feljátszani a stúdióban. Ezért is jelentett számukra megváltást az Andy Summersszel való találkozás, aki 1977 nyarán végérvényesen felváltotta Padovanit. Ráadásul a náluk vagy tíz évvel idősebb (Paul McCartneyval azonos évjáratú) Summers igazi rockveteránnak számított, korábban többek között az Eric Burdon's New Animals, a Zoot Money's Big Roll Band és a Kevin Ayers Band sorait erősítette. „Kevés bandának volt hozzá tehetsége, hogy reggae-t játsszon, amelynek bonyolult ritmikai ellenpontozása a feje tetejére állítja a hagyományos popdobolást - emlékezett vissza Sting önéletrajzi könyvében. - Ez meg a basszus túltengése a zenében lehetővé tette Stewart és az én számomra olyan finom kölcsönhatások feltérképezését, amelyeket a tapasztalatlanabb együttesek alig érintettek. Úgy teremteni hibridet, hogy a rock and roll versenyautó-lóerejét finoman hozzáhegesztjük a reggae-zene futóművéhez - ez igen érdekes utazást ígért.” Az első album megjelenéséig azonban ebből a kísérletezésből még nem igazán tudtak megélni, így sok mást is bevállaltak. Többek között szerepeltek a Wrigley's egyik reklámfilmjében - ennek kedvéért szőkítették ki a hajukat, ami később aztán az egyik védjegyükké vált -, 1977 tavaszán pedig olyan popelőadókkal turnéztak közösen, mint Cherry Vanilla vagy a Wayne County and the Electric Chairs. Azonnal meg is kapták a sajtótól a bélyeget („csak a pénzért kacérkodnak a punkkal”), Sting első igazán erős dalait (Roxanne, I Can't Stand Losing You) pedig arra hivatkozva, hogy az egyik egy prostituáltról, a másik az öngyilkosságról szól, a BBC egyszerűen nem játszotta. De aztán amikor az első angol turnén során a hotelszobában ücsörögve Sting meghallotta, hogy az egyik festőlegény épp a Roxanne-t dudorászta, tudta, sikerült, megcsinálta. S a Police valóban rocktörténetet írt. Harmonikus és melodikus popdalok sorát, a rock and roll és a reggae energiájával előadva. Olyan korosztályos slágereket jegyeztek, mint a már említett Roxanne, a Message In The Bottle, a Synchronicity, az Every Little Thing She Does Is Magic, az Every Breath You Take, a When The World Is Running Down vagy a Spirits In The Material World. Utolsó, sorrendben ötödik stúdiólemezük, az 1983 júliusban megjelent Synchronicity az óceán mindkét partján vezette az eladási listát (Amerikában összesen 17 hétig), három Grammy-díjat is begyűjtöttek érte. A lemezt követő követő, 1984. márciusáig tartó világkörüli turnén viszont a végletekig kiéleződött a feszültség a zenekaron belül. S bár hivatalosan sosem jelentették be a feloszlást, a Police-nak ekkor gyakorlatilag vége lett. Aztán az idei februári Grammy-díjátadón váratlanul bejelentették, hogy újra nyakukba veszik a világot. A pletykák szerint Sting csak úgy tudta rávenni egykori zenésztársait az újrakezdésre, hogy - szakítva a korábbi gyakorlattal - egyenlő részesedést ígért nekik a gázsiból. A várakozások szerint egyébként 133 millió eurót, azaz mintegy 33 milliárd forint nyereséget termel a harminc éve alakult legendás együttes mostani világkörüli turnéja. A hab a tortán pedig a júliusi MTV Unplugged sorozatban való szereplés, amely öt évvel a Police leállása után, 1989-ben indult útjára, s idén nyáron olyan előadók „erősítés nélküli” koncertjei láthatók-hallhatók benne, mint Bon Jovi, Mary J Blige és John Mayer. ------------------------------------ Kapcsolódó anyagok: Police 07 >> - kritika, 2007. október Fullánk úr és az ötödik iksz >> - cikk, 2001. szeptember |
