| A muzeális trafóház életre kel (Trafó-megnyitó) |
| Megjelent: Népszabadság |
| 1998. október 03. szombat, 09:34 |
|
Lobog a zászló odafenn, rajta a felirat: Resonance Art Festival. Korhadó Wartburg karosszéria a falnak támasztva. Málló vakolat, pszichedelikus színek, pszichedelikus hangulat. Rongyokból, papírgalacsinokból, műanyagtörmelékekből összegyúrt figurák, kiborult festékes tégelyek, széttört üvegek, kongó konzervdobozok. Ez volt a kezdet. 1991 májusa, zöldellő és reményteli. Francia, német, holland és belga fiatalok vették birtokukba a Liliom és a Tűzoltó utca sarkán lévő egykori trafóházat, majd a város különböző pontjairól összeszedegetett vas-, fa-, papír- és rongyhulladékból szobrokat, szoborcsoportokat és enviromenteket készítettek. Apró színes folt Ferencváros lepusztult háztömbjei közt.
1998. október 5-én ugyanezen a helyen, ünnepélyes keretek között Demszky Gábor főpolgármester nyitja meg a Kortárs Művészetek Házát. Másféle vakolat, másféle színek, másféle hangulat. Az ígéretek szerint Magyarországon ez az első olyan hely, amely a kortárs művészet valamennyi ágának otthona. A ház, amely megfelelő feltételeket biztosít a művészi alkotásra, valamint inspirálja a különböző műfajokban dolgozó művészek együttműködését. "A múlt századi transzformátorház olyan hellyé alakul, amely friss művészi energiákat mozgósít" - így a meghívó. "A városnak ezt a részét szeretem a legjobban, ez még valóban a régi Budapest - magyarázza Szabó György igazgató. Itt még van hamisítatlan önkiszolgáló étterem, ahol háromszáz forintért mesés tál ételeket lehet kapni, van még régi patyolat, fejkendős öreg nénikkel, van még régi vágású bútorkereskedő, ahol esténként, zárás után a tulaj a barátaival zsugázik. Ez a környezet bizonyára inspirálóan hat majd ránk. És remélem, mi is inspirálóan hatunk a környékre." Szabó György tizenkét évig szervezett a Petőfi Csarnokban kortárs és rockzenei-, színházi és táncesteket. 1992 után aktivitása jórészt a táncművészeti produkciókra koncentrálódott, bár a klasszikus értelemben vett kortárs zene gondozását folytatta. (Közvetítésével jutott el többek között Budapestre John Lurie, Meredith Monk, Philip Glass és Gavin Bryars.) "A Petőfi Csarnok igazi hátránya, hogy világ életében produkciós hely volt - így Szabó. - Nem tudott helyet és lehetőséget biztosítani egy-egy magyar darab megszületéséhez. A kilencvenes évek elején ezért kerestem lehetséges próbahelyeket, így jutottam el - a Rezonance Art Festivalnak köszönhetően - ide. Mivel nálunk ilyen jellegű hely korábban nem létezett, úgy éreztem, a magyar kulturális élet egyik fontos szegmense nem tudott bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. És lám, most, már nyitás előtt jelentkeztek nálunk portugál, németek, holland és amerikai művészek, illetve intézmények, elsősorban koprodukciós szándékokkal. Az első ilyen közös produkció lesz a Bozsik Yvette Társulat Nevess remegve című darabja, melynek koreográfiáját a magyar származású, Svájcban élő Fabienne Berger készítette. Külföldről több szervező jelezte, hogy jön az október 16-i premierre, szeretné esetleg megvenni a produkciót." 1992-ben a fővárosi közgyűlés kulturális bizottsága döntött, meg kell vizsgálni a nagy múltú, de sokak szerint funkcióját vesztett Fiatal Művészek Klubjának működését. Sok ember érezte akkor úgy, hogy váltani kellene, új intézményre, új működési formára lenne szükség. Több művészeti koncepció futott párhuzamosan, többek között Pohárnok Mihályé, Mész Andrásé, Szirtes Jánosé, Jerger Kritsztináé, no és Szabó Györgyé. Végül Szabó lett a befutó, egyrészt ő volt a legkitartóbb, másrészt a Petőfi Csarnok révén már komoly intézményi múlt állt mögötte. És az ő koncepciójának a megvalósítását a Városházán összekapcsolták a Fiatal Művészek Klubjának átalakításával. "A Kortárs Művészetek Házában a múltamból adódóan most is megvan a táncszínház-központúság - kommentálja az igazgató. - Nagyon szeretném azonban, ha a többi művészeti ág is azonos mértékben lenne jelen. René Magritte-tárlattal nyitunk, lesznek performance-ek, nyaranta, évadon kívül pedig speciális installációs kiállítások a nagyteremben. A színházi előadásokkal óvatosabbak vagyunk, az alternatív színház ma, úgy tűnik, nem annyira izgalmas, a kőszínházakban meglévő alternatív kísérletezések pedig csak néhány nézőre korlátozódnak. Sok zenei programot szeretnénk, elsősorban kortárs zenei eseményeket, artisztikus produkciókat: Korai Öröm, Test Department, Lajkó Félix, HungaroCarrot, Internetto zenei napok, Bahia-estek." A Kortárs Művészetek Háza beruházási összege Szabó György állítása szerint nettó 196 millió forint volt, plusz 40 millió a közüzemi fejlesztési hozzájárulásra. A Trafó fenntartója a fővárosi önkormányzat, működési költsége több mint hatvanmillió. A művészeti programok fő támogatója a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, jövőre állítólag 35 milliót kapnak erre a célra. A nagyterem színházi előadás esetén 250-300 férőhelyes, a koncerteket mintegy ötszázan látogathatják. A próbatermet egyszerre tizennégyen használhatják, színházi és táncszínházi társulatok egyaránt jelentkeztek már, nyílván az ott bemutatott produkciók élveznek prioritást. ---------------------- Kapcsolódó anyagok: A múzeális trafóházt életre kel (Trafó megnyitó) >> - cikk, 1998. október Fiatal művészek a Trafóházban? >> - cikk, 1996. június Veszélyben a Fiatal Művészek Klubja >> - cikk, 1996. május Harmincöt éves a FIKA >> - cikk, 1995. április Rezonance Art Fesztivál >> - cikk, 1991. június |
