| Jakobi László - A főpolgármester mint reklámhordozó |
| Megjelent: Népszabadság |
| 1999. január 08. péntek, 00:00 |
|
Az árvízkárosultak javára rendeznek nagyszabású jótékonysági koncertet vasárnap este a Zeneakadémia nagytermében. Az esten fellép Kocsis Zoltán, Gulyás Dénes, Horgas Eszter, Vigh Andrea, az Amadinda Ütőegyüttes, a Mandel Quartet és az Angelica leánykar. A hangverseny szünetében tombola és árverés lesz, melynek teljes bevételét az árvízkárosultak javára ajánlják fel. A koncertnek van egy másik aktualitása is: ezzel a hangversennyel indul el a Forrás estek zenei klub, mely meghatározó lehet a következő évek kultúra finanszírozásában. Az események szervezőjét, Jakobi László csellóművészt nem csak erről kérdeztem.
Talán, mert rájöttem, ezen a területen hasznosabb lehetek. A Zeneakadémián persze én is arról álmodtam, hogy egyszer világhírű szólista leszek. Még az a lehetőség is megadatott nekem, hogy a felvételin és ötödévesen egyaránt csellóversenyt játszhattam zenekari kísérettel a Zeneakadémia nagytermében. A főiskola elvégzése után a rádiózenekarhoz kerültem, gyönyörű éveket töltöttem ott el, olyan helyeken léphettem fel, mint a Carnegie Hall, a Kennedy Center, a Royal Festival Hall, a Concertgebouw, és nagyszerű karmesterekkel dolgozhattam együtt. Adódtak az életemben persze szólista lehetőségeik is, 1991-ben például a bourges-i elektroakusztikai fesztiválon mutatkozhattam be, de az ember tisztában van a képességeivel, azzal, hogy nem ugyanazt a színvonalat képviseli, mint mondjuk Perényi Miklós vagy Onczay Csaba.
A Mandel Quartet nem annyira a szólisták miatt keresett, sokkal inkább csapatként sikeres. Azon kívül próbáljuk ezeket a régi dallamokat úgy előadni, mint a reneszánsz vagy a barokk korban a fiatalok. Szokták is ránk mondani, hogy középkori diszkót vagy korabeli popzenét játsszunk. Tizenkilenc éve zenélünk így négyen együtt, ez idő alatt több mint ezer koncertet adtunk, lehet, hogy ez egyfajta rekord is. E hosszú együttlét titka talán az, hogy valamennyien sokfélét csinálunk az életben, és sosem játsszunk együtt olyan gyakran, hogy elegünk lenne egymásból.
A Mandel Quartetben én csak a csellista voltam, akinek szóltak, hogy ekkor és ekkor lesz fellépés, érkezzem pontosan. Az 1992-ben alapított Forrás Kamarazenei Műhelyben viszont kiderült, hogy nekem is van ehhez érzékem. Az FKM létrehozásánál elsősorban az vezérelt bennünket, hogy az alapítók - többségében nemzetközi versenyt nyert fiatal művész - egzisztenciális hátterét hosszú távon biztosítani tudjuk. Az álom végül nem valósult meg, az együvé tartozás érzése azonban megmaradt. És szinte valamennyien komoly szólókarriert futottak be. Varga Tamás csellista ma a bécsi filharmonikusok szólistája, Várjon Dénes az egyik legkeresettebb magyar zongorista lett a világon. Vigh Andreának jelenleg kilenc CD-je van forgalomban világszerte, ami egyfajta rekordnak tekinthető a hárfaművészek között. Soltész Ágnes az Operaház koncertmestere, Simon Béla zongoraművész Londonban, Ádám Erzsébet brácsaművész Amszterdamban él. Vajda Gergely klarinétművész jó nevű zeneszerző és karmester is egyben, Rozmán Lajos talán az egyetlen, aki ma is megmaradt a kamarazene világában. Én pedig lettem a menedzser.
Úgy látszik, sikeresen hívtuk fel rá a figyelmet. Bementem az Interkoncert irodájába, végignéztem az ott tornyosuló prospektusokat, és azt vettem észre, hogy zömük boríték alakú. Olyan ismertetőanyagot készíttettem tehát, ami eltér a szabványtól, ami kilóg a többi közül. Megnéztem, hogy Demszky Gábor főpolgármester mikor megy legközelebb valamilyen nagyszabású protokoll-hangversenyre, a szünetben odamentem hozzá, és tisztelettel átadtam neki egy példányt belőle. Miután a prospektust - annak méreténél fogva - nem tudta zsebre dugni, a hóna alá tette, s bár a végén nem jött el a mi koncertünkre, a jelenlévők láthatták, mit cipel magával a szünetben. Ezen kívül telefonon és levélben megkerestem a fontosabb intézmények és cégek vezetőit, mindenkinek jeleztem, hogy a másik eljön, és valóban sikerült elcsábítani a legfontosabb személyeket. Ezek a trükkök apróságnak tűnnek, de az ember sosem tudhatja, hogy egy ügy mitől lesz igazán sikeres.
Nehéz itt megosztani a munkát bárkivel, bár most már több segítségem is van. Nincsenek sablonfeladatok, még a levelek kiküldését is nehéz másra bízni, az sem mindegy, hogy melyik művészetpártolónak mit küldök. Az első évben egy koncertet rendeztem, a következőben három, ma viszont évi tíz-tizenöt. 1995-ben nyitottunk más művészek és együttesek irányába, hívtam Kocsis Zoltánt, Perényi Miklóst, a Bartók Vonósnégyest, a Liszt Ferenc kamarazenekart és a Rádiózenekart, létrehozva ezzel laza szerkezetű művészcsoportot.
Valóban sokan kifogásolják, miért kérünk a színházban egyes páholyokban több mint ezer forintot, valamint egyes jegyekért háromezret a Zeneakadémián, de ahhoz, hogy ezeket a kulturális események anyagi hátterét biztosítsuk, nem lehet mást tenni. Az árakat csak szponzori támogatással tudjuk csökkenteni. Az például, hogy a Népszabadság mellénk állt és a médiaszponzorunk lett, a Forrás estek klubjának tagjai számára máris 5 százalékos árcsökkenést jelent. Az is fontos ugyanakkor, hogy a többi tevékenységem is nyereséges legyen. Strém Kálmánnal közösen bérlem a Zeneakadémia pénztárát, értékesítem a főiskola hirdetési felületeit, szervezem a nyári Balaton-körüli hangversenysorozat. Az Új Színház marketingtevékenysége mellett pedig elvállaltam az idei Művészetek Völgye komolyzenei eseményeinek teljes szervezését.
Egyelőre csak a nevét és címét kell adnia hozzá, és máris élvezheti a kedvezményeket. Ez a forma azonban reményeink szerint hamarosan meghatározóvá válik a kultúra finanszírozásában. Valamennyi tag anyagi ráfordítás nélkül támogatja a kulturális események megvalósulását, hiszen azért vásárol árucikket vagy veszi igénybe a céges klubtagok szolgáltatásait, hogy az utóbbiak cserébe támogassák a rendezvények megvalósulását. A céges klubtagok viszont készen kapják meg az induló 6000 fős klubtagság "aktív vásárlóerejét". A klubtagság létszáma valószínűleg jelentősen bővül már az első hónapokban is. A céges klubtagjaink ugyanakkor itt már az elit és a kollektív vásárlóerőt is jelenthetik egymás számára.
Legalább négyféle okra vezethető vissza. Egy: nagyon sok munkára és talpalásra van hozzá szükség. Kettő: szakmabeli lévén tudom, hogy a művészeknél mikor mire kell odafigyelni. Három: nagyon odafigyelek a műsor összeállítására. Ha valami népszerű, még nem jelenti azt, hogy egyben silány is. Vivaldi, Bach, Mozart művei minden korban fontosak, és bár azokat más művészek is gyakran játsszák, de a mi koncerteinken sem lehet kizárólag komoly szellemi koncertrációt igénylő szerzeményeket előadni. Négy: a közönségszervezés. Szükség van persze a szponzorokra, de nagyon fontos, hogy sokan legyenek olyanok, akik valóban értik és szeretik a zenét. Elsősorban tőlük függ ugyanis a koncert sikere és hangulata. És ettől függ, hogy a művészeket és a szponzorokat meg tudom-e tartani.
Lehet, hogy sok mindenről lemondok, de ugyanakkor a legtöbbet kapom azzal, hogy ezekkel a művészekkel együtt dolgozhatom. Az általam szervezett telt házas nagy sikerű koncert nekem ugyanúgy megdobogtatja a szívemet, mintha magam is a színpadon lennék. |
