Több mint két évtizedes munkássága a hazai kortárs zene sajátos elágazása. Szonikus világa kategóriákba nehezen szorítható, mondhatnánk rá, hogy minimál meg repetitív meg narratív, maradjunk mégis annyiban: Szemző Tibor zenéje erősen személyes és bensőséges, ahogy mondani szokták, nehezen kikezdhető. Új lemezének bemutatója december 21-én lesz a Trafóban.

• Néhány hete érkeztél meg a Himalájából, a hírek szerint abban a kolostorban is laktál, ahol annak idején Kőrösi Csoma Sándor három évet töltött el.

Igen, valahogy úgy képzeljük, ott ül fenn a Himalájában az aszkéta Kőrösi Csoma, aki a magyarok eredetén kutatva gyalog megy egész Indiáig, és ott a hideg fűtetlen cellában, szegényes koszton, szinte csakis jakteán él és hieroglifákat fejt meg, létrehozza különben tényleg elképesztő művét. Az életrajzírások ezt a képet alakítják ki bennünk, de nem beszélnek a személyes motívumokról, hogy benne mi játszódhatott le, hogyan élte ezt az egészen elképesztő életet. Engem ezek a személyes vonatkozások érdekeltek és nem a tudományosak. És talán megértettem valamit az indítékokból és a motívumokból ott fönt.

• Ezért mentél Indiába?

Nem csak. Delhiben, az ottani Magyar Intézetben állítottam ki grafikus kottáimat, eljátszottam a "Tractatus"-t, és bemutattam az A túlsó part című filmemet.

• Grafikus kotta - pontosan mit jelent ez?

Mindig izgatott, hogy adott grafikai felület hogyan szólaltatható meg. 1994-ben családi tengerparti nyaralás során készítettem ezeket az akrillnyomatokat. A tengerből kihalászott különböző tárgyakat, moszatokat, köveket és egyebeket akrill festékbe mártva milliméterpapírra nyomattam le. Harminchárom nyomat készült, ezekből lett később a 33 tétel vonósnégyesre és más hangszerekre című művem. Hogy miként lehetett ezeket a grafikus felületeket megszólaltatni? A vízszintes tengely mondjuk az időkoordináta, a függőleges a térbeli. A Danubius vonósnégyessel dolgoztunk ki akkoriban a harminchárom tételből kilencet, végül is jeleket kellett értelmeznünk, és a célom tulajdonképpen az volt, hogy a zenészeket az alkotás folyamatába bevonjam anélkül, hogy ez bennük tudatosulna. Az eredmény meglepően jól sikerült, ez a fajta munka rendkívül felszabadította a zenészeket és visszakapcsolta őket valami olyasmibe, amit a kiképzés során elfelejtettek.

• Eddigi nyolc lemezed jobbára az angol Leo Records adta ki, melyek az utóbbi években a Bahia Music gondozásában itthon is hozzáférhetőek. Ezek a munkák a zömében alternatív és underground rockzenét, illetve népzenét publikáló hazai lemeztársaság kínálatából eléggé kilógnak.

Más kiadókéból is kilógnának. Több hazai és külföldi kiadó megkeresett, megkeres, a Bahia ebben az együttműködésben nem szab feltételeket, mint ahogy a londoni kiadó sem. Még a legelvetemültebb elképzeléseimet is támogatják. Nekem ez fontos, mivel időnként elég különösnek tűnő ötleteim vannak. Más megpróbál befolyásolni, korlátozni ebben, mondván, alkalmazkodjak a piac igényeihez.

• Hogy például lehetőleg azonos karakterű darabokat tegyél a lemezedre? Hisz a néhány hete megjelent legújabb korongodon - A túlsó part - is elég radikális darabtársítások hallhatók.

Nekem ezek nem annyira különbözőek. Másképp fontos mindegyik, és végső soron különböző problémáknak más-más a megoldása, különböző kérdésekre másképpen felelünk. A lemez egyébként fordított kronológia szerint halad. Az első darab - A túlsó part - a "japán dolgozat" a legfrissebb, - van filmváltozata is -, ezzel a művel Japánhoz fűződő viszonyomat próbáltam tisztázni és megérteni. A második darab egy úgynevezett gyűjtőút hozadéka, alapja egy szatmárcsekei idős cigány házaspár élete, illetve története. Pálinka mellett mondták nekem magnóra: a férfi a megdöbbentő életét, a nő meg a szilvafőzés fortélyait. Ezt a két "szólamot" komponáltam össze és a hangszeres szólamok beléptetése révén, azok mellet ténylegesen zenei jelentést is nyernek. De a sztorit is megkapja a hallgató, amit igazán fontosnak tartok. A harmadik darab az 1992-es Sirály, vonósnégyesre és tablára. Egy egészen kiváló vonósnégyes, a pozsonyi Moyzes Quartet játssza Szalai Péterrel. Különböző műfajok itt néhol egyazon darabon belüli is összekeverednek. Mégsem nevezném eklektikusnak. A különféle dolgok szándékom szerint mind egy irányba mutatnak. Olyan ez, mint amikor különböző fények egy prizmára esnek, és egy fénycsóvaként terjednek tovább.

• Szerzeményeidben feltűnően sok a beszélt szöveg, a narratív elem.

Igen, ezt már én is észrevettem.

• Zenész létedre miért kötődsz ennyire a verbalitáshoz?

A beszélt nyelvet nagyon hasonlónak hallom egy zenei szólamhoz, amelynek megkérdőjelezhetetlen és öntörvényű ritmikája és dallama is van. És akkor még nem is beszéltem a szöveg jelentéséről. Én a beszélt szöveg zeneiségét nagyon izgalmasnak találom, különösen akkor, ha azt nem színész mondja el - anélkül, hogy a színészeket bántani akarnám -, hanem olyan valaki, aki nem reprodukál, vagyis csak magát képviseli és autentikus életet hallani ki a hangjából. Ne felejts el, a hangunk nagyon sokat elárul rólunk, és én ezekben a darabjaimban nagyon személyes hangokat használok. Olykor a zenei környezet ellenpontozza a szöveget, máskor a szöveg a zenei szövedékbe éppen beágyazódik.

• Életművedben meghatározó jelentőségű Forgács Péter filmjeihez írott zenéid, különösen a Privát Magyarország sorozat, amelyről mostanság keveset lehet hallani.

Talán azért, mert a kultúrának ez az általunk is képviselt szelete mintha itthon egyre inkább visszaszorulóban lenne. Tudomásom szerint a Magyar Televízió nemigen mutat érdeklődést irántuk, így ezeket a filmeket egy ideje már nem itthoni megrendelésre készítjük. Az ezekhez írt zenéket egyébként nem nevezném filmzenének, inkább hangképek ezek, amik a némafilmekbe életet lehelnek. Családi sztorikból dolgozunk, a legutóbbi görög lelet volt, egy athéni akkumulátorgyáros háború alatti felvételei alapján, a következőt spanyol filmes tekercseiből készítjük, aki a polgárháborús időkben forgatott. Az elmúlt években 18 filmet csináltunk, nekem ez a tempó néha sok, könyörögtem is Péternek, hogy függesszük fel, vagy találjon másik zeneszerzőt, de aztán sosem volt erőm, hogy legalább időlegesen kiszálljak. Ezek a filmek valóban fontos részei az életemnek. A hangképekből 3-4 évenként válogatás formájában lemez is megjelenik. Gondolkozom rajta, hogy a jövőben inkább egy-egy film teljes hangzó anyagát jelentessük meg.

• A 180-as Csoport - melynek alapító tagja, később vezetője voltál - feloszlása után, a kilencvenes évek első felében inkább szólóesteket adtál, azokat is többnyire külföldön. Három évvel ezelőtt miért alakítottad meg a Gordiusi Čomót, ezt az állandóan változó kis és nagy együttest, mely közben egyszer már fel is oszlott?

1996 nyarán már-már tűrhetetlen kényszert éreztem, hogy egy hangi víziót, egy végtelenül egyszerű zenei formációval megvalósítsunk. Aktualitása is volt a dolognak, abban az időben úgy éreztem: fontos egy olyan hangütés, ami érthető, élő és emberi. A Gordiusi Čomó pedig deklaráltan ilyen hangon kívánt megszólalni. Felhívtam két kollégát, a rock and roll dobos Magyar Péter Összekötőt és a basszusgitáros Tóth Tamást, meg voltam ugye én, a basszusfuvolával, ami ebben a formációban akusztikailag a szólógitár funkcióját töltötte be. Adtunk néhány koncertet, aztán alábbhagyott a lelkesedés. Végül a formáció egy éves működés után visszajelzés hiányában feloszlatta önmagát.

• Akkor egy évvel ezelőtt miért támasztottad újra fel?

Úgy döntöttem, hogy szerzői együttest hozok létre, elsősorban a saját munkáim bemutatására. Maradt a jól bevált név, ez a zenei társulat azonban változó összetételű, annak függvényében, hogy mit adunk elő, mert a darabok más-más előadói garnitúrát kívánnak meg. Olykor nagyon különböző műfajú és idejű dolgokat rakunk össze. Elmondva egyszerűnek tűnik, de a gyakorlatban nem az. Ugyanakkor annak idején a 180-as Csoportnál pár év után őrületes béklyó volt a meghatározott összetétel, a fix hangszerösszeállítás. Gondold meg, mindig ugyanazokban a hangszerekben kellett gondolkozni. A kollégáknak most a Gordiusi Čomó-ban nem lehet könnyű elfogadni ezt a változó összetételt, hiszen még a "kemény mag" esetében is előfordul, hogy olyan Gordiusi Čomó-koncert van, ahol egész egyszerűen nem érintettek.

• Nem csak több műfajból, de több korosztályból érkezett zenész játszik itt együtt. Nincsenek ebből feszültségek?

Egyáltalán. Sőt! A legkisebb különbözőség köztük a kor. Sokkal nagyobb gond például az autodidakta, kottát olvasni nem tudó zenészt összeültetni az úgynevezett komolyzenésszel. Megtalálni a közös nevezőt. Nekem ez a feszültség azonban frissítő, különösen a 180-as Csoport belterjességéhez képest, ahol mindannyian egyidősek voltunk, nagyjából ugyanazt gondoltuk a világról. Egy idő után ez kínossá vált, különösen azért, mert az életkor előrehaladtával már egyáltalán nem gondoltuk ugyanazt, de mégis úgy tettünk, mintha ugyanazt gondolnánk. Itt eleve különbözőek vagyunk, és a közös tevékenység a közös nevező.

 ----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Szemző Tibor: Snapshot From The Island (1987) >> - 303 magyar lemez, 2008.

Szemző Tibor - A hangunk sokat elárul rólunk >> - interjú, 1999. december

Szemző Tibor: A kockázatról nem mondok le >> - interjú, 1995. szeptember