| Schuster Lóránt - Nappal politikus, éjjel rockzenész |
| Megjelent: Népszabadság |
| 1999. március 01. hétfő, 00:00 |
|
Ma már rocktörténelem: 1978. október 26-án a Láng Művelődési Házban a P. Mobil és az Apostol együttes tartott közös koncertet. Hogy ez az eszelős párosítás kinek a fejéből pattant ki, ma már mindegy, az eseményt azonban szerencsére hangszalagon is rögzítették. Az Apostol bulija húsz év távlatából sem igazán érdekes, a P. Mobilé viszont annál inkább: ezen a koncerten a zenekar klasszikus, nagylemezen sosem hallható felállása muzsikál: Bencsik Sándor (gitár), Cserháti István (billentyű), Kékesi László (basszus), Maleczky István (dob) és Vikidál Gyula (ének). No és Schuster Lóránt, a zenekar lelke és motorja. Őt faggattam – nem csak a lemezről.
Erről a koncertről több felvétel maradt fenn, ráadásul az a szalag, amit a rádióban nem találnak, tudtommal nem is a teljes verzió, még a konferálás is hiányzik az elejéről. Mi nagyon sok fellépésünket rögzítettük, az archívumunkban több ritkaság található még, például az 1980-as Fekete bárányok koncert 32 perces vágott változata.
Ez a zenekar közel harminc éve létező szervezet, a neve is mutatja, perpetum mobile, azaz örökmozgó. Az élet úgy hozta, hogy ebben a formációban az elmúlt három évtizedben valóban számtalan muzsikus megfordult. Volt, akit elvittek katonának, volt, akit a felesége nem engedett tovább játszani, volt, aki meghalt, volt, akit kirúgtunk és volt olyan is, aki egyszerűen faképnél hagyott. De az élet ettől nem áll meg. Ezért is áll távol tőlem a nosztalgia.
Én ezt inkább hiánypótlásnak mondanám. A P. Mobilnak az elmúlt tizenöt évben kétféle utat kellett párhuzamosan járnia: egyrészt folyamatosan előre, hisz a közönség ezt várta, másrészt visszafelé, mindegy igazolva létünket, hisz az első tizenöt évben gyakorlatilag nem publikálhattunk. Sosem akartunk beállni a divatos trendbe, időnként újra összeállni, kaszálni és nosztalgiázni. Amikor 1994-ben kilencéves szünet után újra színpadra álltunk, vadonatúj friss anyaggal a tarsolyunkban tettük ezt. A régi felvételek megjelentésével pedig egyszerűen utólagosan kell igazolni jelenlétünket a magyar rocktörténelemben. Lehet, hogy szerénytelenségnek tűnik, de ha ez az 1978 októberében a Láng Művelődési Központban rögzített anyag annak idején megjelenhetett volna, biztos vagyok benne, hogy se Piramis-, se Edda-jelenség nem lett volna. A lemezgyári atyaúristen, megboldogult Erdős Péter számára anno egy volt a cél: rockvonalon bárki befuthat, csak a P. Mobil nem. Ahogy egy szlovákiai magyar újságíró srác írta találóan: az a rockzenekar, amely a legtöbbet tette a magyar nyelvű rockzene elfogadtatásáért, az profitált belőle a legkevesebbet.
Sokan szokták a fejemhez vágni, hogy miért kell a Honfoglalás című szvitünkről annyi bőrt lenyúzunk. A szimfonikus és rockzenekari változatot mi már a hetvenes évek végén meg szerettük volna csinálni, de az akkori magyar zenei életben minden ilyen jellegű próbálkozás eleve kudarcra volt ítélve. A Magyar Állami Hangversenyzenekar vezetői még akkor sem mentek volna bele, ha a projekt megvalósításához szükséges összeg a rendelkezésünkre állt volna. A rádióban zajló sorozatot pedig már hónapok óta a hallgatók szerkesztik, azok, akik annak idején egy üveg konyakkal "megkenték" a technikusokat, így jutva egyes P. Mobil koncertek keverőpultról leszedett felvételeihez. A minőség persze rendkívül változó, de olyan, ma már történelminek tekinthető eseményekkel szembesülhetünk így, mint Bencsik Samu és Cserháti István ajkai búcsúkoncertje vagy a Kopaszkutya hivatalos bemutatója. A sorozat hatására levelek özöne érkezett, kiderült, hogy szerte az országban, sőt, a határokon túl is komoly P. Mobil-gyűjtemények léteznek. Ez azért jól esik, mutatja, nem volt az egész harminc év hiábavaló.
Egyelőre nem. A legnehezebb az élő jelenlét. A klubkoncertek nagyon jó hangulatúak, de anyagilag teljesen ráfizetésesek. A Gesarol - P. Mobil harmincéves születésnapjára egy nagyobb budapesti koncertet mindenesetre szeretnék összehozni. Tavaszra megjelenik a zenekar történetét feldolgozó könyv és videókazetta, továbbá a két-CD-s Színe-java. A Színe különféle korszakokból származó rádiós vágás lenne, a Java a Honfoglalás/Transzilvánia maxi teljes CD hosszúságú változata, olyan dalokkal kiegészítve, mint a Kiveszőben vagyok, a Pléhkrisztus, a Pokolba tartó vonat
Minden csak a rendezőn, Szomjas Györgyön múlik. Miután néhány hete bemutatták Gengszertfilmjét, az ahhoz kapcsolódó rockfesztivál szintén sikeresnek bizonyult, talán végre hozzákezdhetünk. A történet mindössze ennyi: a "főnök" újra zenekart alapít, és a végén megint jól fenéken billentik. A fő kérdés pedig: valóban lesz-e a kutyából szalonna.
Igen, ahogy a címadó dalban megfogalmaztam: "semmit se adtak és semmit se vehetnek el, veletek éltem és veletek tűnök majd el. Övék volt a nappal, de mindig jött az este, nem voltam rossz és nem lettem jó sem." Ez a lemez persze egyáltalán nem vidám, mitől is lehetne, bárhová menjünk, mindenhol itt van Amerika, jómagam is gyakorta megyek szótárral a boltba. Dől a lé kifelé, dől a lé befelé, a botnak mégis mindig a szaros vége áll felfelé.
Azt, hogy melyik politikai oldallal szimpatizáltam, sosem rejtettem véka alá. A kilencvenes évek elején az akkori koalícióról azonban gyorsan kiderült, nem azt teszi, amit szerintem tennie kellett volna. Így nem is azonosulhattam velük. Ki kellett várni néhány periódust, gondoltam, hagy hulljon addig a férgese. Tavaly viszont úgy éreztem, most jött el a pillanat, hogy lehet valamit csinálni. Nem a MIÉP keresett meg, én jelentkeztem náluk, hogy tudnék-e valamit segíteni nekik. Úgy gondoltam, ha az ember valamit vállal, akkor azt vállalhatja formailag is, így hamarosan beléptem a pártba. "Szülőfalumban", a XVI. kerületben indultam az országgyűlési választásokon, tisztában voltam az erőviszonyokkal, igazából csak az zavart, hogy Palotás János előttem végzett. A fővárosi közgyűlésbe listán jutottam be, jelenleg a kulturális bizottság tagja vagyok.
A két tevékenységi területet abszolút szét tudom választani az életemben. A politikát valóban komolyan gondolom, úgy vélem, ami az életben nekem hátravan, ezzel töltöm majd el. A P. Mobil koncertekből sosem lesznek választási nagygyűlések, nem leszek a párt zenésze. Viszont nappal, amikor a Vízmű Rt privatizációs szerződésével kapcsolatban interpellációt nyújtok be, jól tudom, hogy ez már rég nem rock and roll. --------------------- Kapcsolódó anyagok: Schuster Lóránt: Nappal politikus, éjjel rockzenész >> - interjú, 1999. március Örökmozgó (P. Mobil '94) >> - cikk, 1994. július |
