| Jackie utolsó vizitje |
| Megjelent: Népszabadság |
| 2009. február 20. péntek, 01:00 |
|
Több mint egy éve annak, hogy hosszú és súlyos betegség után elhunyt Orszáczky Jackie, a Syrius együttes egykori frontembere, aki 1974 óta Ausztráliában élt és lett tehetségéhez mérten megbecsült muzsikus. Utolsó magyarországi koncertjeinek egyikét 2007. augusztus 9-én az A38 hajón adta, magyar és ausztrál zenészek, illetve felesége, Tina Harrod társaságában. E kétórás koncert anyaga vált most az A38 gondozásában DVD-n mindenki számára elérhetővé, az ilyenkor szokásos zenészinterjúkkal, visszaemlékezésekkel és részletes életrajzzal megpakolva.
Talán egyetlen magyar muzsikus alakját sem övezi - sem a zenészek, sem a közönség körében - olyan legenda és tisztelet, mint Orszáczky Jackiét. Zenei tudásban, emberi karakterben kevés hozzá hasonlatos egyénisége nem volt a magyar rockéletnek. S bár halála kapcsán sokan sokfeléképpen méltatták pályáját, tevékenységét, e DVD kapcsán mégis érdemes röviden felidézni annak legfontosabb csomópontjait. Gyerekkorában klasszikus zenét tanult (zongora, hegedű), aztán zenei érdeklődése Bartók és a kelet-európai népzenék, illetve a rhythm and blues, a soul és a jazz felé fordult, de ekkor ismerkedett meg József Attila és más költők életművével is. 1967 nyarától saját bluesegyüttese élén Rolling Stones- és Cream-dalokat adott elő, rövid ideig játszott a Dogsban, majd a Mogyorósi-trióban, végül 1969-ben csatlakozott az újjáalakult Syriushoz, amelynek kezdettől fogva eszmei vezetője, komponistája volt. Annak a Syriusnak, amely külön fejezetet jelent a magyar rocktörténelemben, s amely - a Locomotiv GT mellett - kétségkívül a hetvenes évek elejének zeneileg legizgalmasabb magyar zenekara volt. Rétegzenét játszottak, de világszínvonalon. Orszáczky alig néhány hónap alatt az irányzat egyik vezéregyénisége lett, mutatja ezt többek között az is, hogy 1970-ben az Ifjúsági Magazin év végi szavazásán zenésztársai két kategóriában (basszusgitár, ének) a legjobbnak választották. Bár 1971-ben a Syrius folyamatosan Ausztráliában turnézott és ott készített egy remek nagylemezt (Devil's Masquerade), idehaza állandóan falakba ütköztek. A folyamatos kudarcot Orszáczkyt nehezen viselte, 1973 nyarán kilépett, majd Szakcsi Lakatos Béla, Kőszegi Imre és Babos Gyula társaságában számos jam session jellegű koncerten gyűjtötte össze a hetvenes évek zenész kiválóságait. Figyelme közben a nagyobb lélegzetű zenei formák felé fordult. Előbb szerepet vállalt A fekete tó balladája című rádiómusicalben, majd az Egyetemi Színpadon egy alkalmi társulat mutatta be Lányok álma című szatíráját. 1974 tavaszán azonban végképp belefáradt az itthoni haszontalan küzdelembe, elfogadott egy szerződést, és április 8-án Ausztráliába utazott. Ott először a kísérleti rockzenét játszó Bakery együtteshez csatlakozott, majd egy évre rá session zenészekkel adta ki első, gyerekkori meseemlékein alapuló nagylemezét, a Beramiadát. A következő öt évben Ausztrália egyik legnépszerűbb énekesnőjének, Marcia Hinesnak lett zenei irányítója, szerzője, hangszerelője lett. Először 1977-ben látogatott haza, amikor egy session jellegű koncerttel hosszabb időre elbúcsúzott a magyar zenei élettől. A nyolcvanas években főként zenei rendezőként, hangszerelőként, stúdiózenészként dolgozott, új zenei kifejezési formákat keresve számos rövid életű zenekart alapított (Bland Frenzy, Stanmore Groovers, Soul Agents), majd a soul felé fordult, 1992-ben már egy ilyen jellegű csapattal lépett fel Budapesten Jack Bruce előtt. 1994-ben megismerkedett későbbi feleségével, Tina Harrod énekesnővel, megalakította új zenekarát, a rhythm and blues irányú Grandmasterst, amelynek még ugyanebben az évben megjelent bemutatkozó nagylemeze, a Family Lore. 1996-ban újabb zenei projektet indított Orszaczky Budget Orchestra néven, az azonos című dupla nagylemez jól tükrözte sokoldalú zenei-szakmai munkásságát. Az évtized végétől többnyire formációban, Jackie Orszaczky Band néven szerepelt, 2001-ben Sydneyben közös albumot készített Tátrai Tiborral, s ebben az évben a Syrius-emlékkoncert alkalmából hosszabb időt töltött Magyarországon. Utoljára 2007 nyarán látogatott haza, adott több koncertet a fővárosban, az utolsót augusztus 14-én a Sziget jazz sátrában. Az egy héttel korábbi, A38-as fellépését szerencsére képben és hangban is rögzítették, és most megjelentették DVD-n. Magyar és ausztrál zenészekkel a blues, a gospel, a soul, a jazz, a funky és a rock ízléses keverékét játszotta itt, azt a lüktető és érzelmekkel teli zenét, amely pályafutása során annyira jellemezte őt. Hatvanadik születésnapját 2008. áprilisában a Művészetek Palotájában ünnepelte volna, az eseményt azonban sajnos már nem élhetett meg, így a nagyszabású koncerten ausztrált ausztrál zenésztársai mellett többek között Ráduly Mihály, Szakcsi Lakatos Béla, Tátrai Tibor, a Sturcz Quartet és Borbély Mihály tisztelgett emléke előtt. 
|
