| Apák rock and rollja (HBB 30) |
| Megjelent: Népszabadság |
| 2009. január 30. péntek, 01:00 |
|
Nagyszabású és emlékezetes koncerttel ünnepelte tavaly szeptemberben a Hobo Blues Band fennállása harmincadik évfordulóját. A Budapest Sportarénában tartott több mint három órás bulin - nem meglepő módon - egykori és mai dalokat idéztek egykori és mai HBB-tagok. A nem mindennapi eseményt hangban és képben egyaránt rögzítették - mindjárt hozzá is tehetjük: szerencsére. Az Apák rock and rollja címmel megjelent dupla CD, illetve DVD ugyanis az utóbbi évek egyik legerősebb hazai koncertprodukciója lett.
A Hobo Blues Band elmúlt harminc, sikerekben, kudarcokban, eseményekben gazdag évét nehéz pár sorban összefoglalni. de ami a legfontosabb: Földes László, alias Hobo előadóművészként, népművelőként, íróként és tanárként is sokat tett a blues magyarországi népszerűsítéséért. Nem ő tehetett igazán róla, hogy több mint egy évtizedet kellett a partvonalon töltenie, hogy aztán 1978-ban végre bevethesse magát a hazai rock and roll cirkuszba. S bár bluest, illetve az abból kinövő rhythm and bluest egyes előadók (Radics Béla, Locomotiv GT, Mini) már korábban is játszottak, sőt a VÁZA Klubban pár magyar nyelvű akusztikus bluest is lehetett hallani, a műfaj igazából a Hobo Blues Band indulásakor került be a köztudatba és vált igazán népszerűvé a fiatalabb korosztályok között. Pedig amikor indultak, Hobo célja tényleg csak a rock gyökereinek megismertetése volt, a „szombat esti blueszenekar” utópiáját azonban hamar „felülírta” az élet realitása: egy év alatt kinőtték a klubok világát, a HBB országosan ismert sztárbanda lett, Hobo pedig az új tizenéves nemzedék egyik bálványa. Nehezen feloldható ellentmondásba keveredett: miközben ő valójában csak a saját zenéjét játszotta és saját, fiatalkori eszményképeinek szövegeit énekelte, a kritika jogosan vitatta az alulról jöttekkel való azonosulásának hitelességét, és vádolta meg szerepjátszással, manipulativ „kopaszkutyasággal”. Ezt a paradox helyzetet aztán részben az élet oldotta meg: 1982-83-ra gyakorlatilag levonult a zenekart a hátára emelő „csöveshullám”, a Hobo Blues Band közönsége szép lassan kicserélődött, és amikor 1984-ben megjelent a magyar rock történetének egyik legfontosabb albuma, a költői allegóriákkal és közérzeti áthallásokkal teli Vadászat, a „kopaszkutyaság” végképp a múlté lett. Az 1985-re teljességgel átalakult Hobo Blues Band a korábbi rockos bluestól egy költőibb és stilárisan heterogénebb irányba fordult, nagyjából arra, amerre a „főnök” a kezdetek óta tartani akart. A rendszerváltás előtti évek enyhülő ideológiai nyomása még kihozta belőlük azt a lemezanyagot (Tiltott gyümölcs), amelyet igazából az induláskor kellett volna rögzíteniük. Majd a Hungarotontól elmenekülő, s ismételten nagymértékben átalakuló Hobo Blues Band az évtized végén megkezdte talán legellentmondásosabb időszakát, amelyet nagyjából az 1995-ös Vissza a 66-os úton zárt le. Ebben a periódusban Szellemileg/zeneileg kétségkívül helyben jártak, amit persze Hobo is érzett, ezért a megélhetést biztosító koncertezés mellett egyre inkább a színház és a költészet felé fordult. S míg a nyolcvanas évek második felében a Hobo Blues Band kereteken belül sok minden számára kedveset, de elvben oda nem illőt - verset, bohóctréfákat, kuplét, színházat, népzenét - sikerült megvalósítania, addig a kilencvenes évek elején rá kellett döbbennie, hogy ez a szellemiség nem minden tag számára világos vagy lényeges. Elkezdett hát előbb egyedül, később más muzsikusokkal összefogva a HBB mellett mindenféle zenés-irodalmi műsort létrehozni. Majd a kilencvenes évek vége felé ismét teljesen megújította együttesét, és a Hobo Blues Bandben azóta ismét minden ott van, ami számára kedves: blues, színház, költészet. A 2008. szeptember 27-i jubileumi koncerten tehát bőven volt mit megidézni, s bőven volt kivel. A bő három órás koncerten tizenöt zenész pörgött felváltva a színpadon, a kurrens HBB-tagok mellett ott játszottak a korábbi kulcsfigurák, többek között Deák Bill Gyula, Póka Egon, Tóth János Rudolf és Solti János. A műsor összeállításánál Hobo nem feltétlen egy 30 éves „best of”-ra törekedett: bár az obligát közönségsikerek (Rolling Stones Blues, Tobacco Road, Kőbánya Blues, Hey Joe, Mesél az erdő, Hajtók dala, Másik Magyarország) nem maradhattak el, sok friss szerzeményt és számos olyan régi, kevésbé népszerű, de fontos dalt is eljátszottak. Kellő lendülettel, jó hangulatban, sok humorral, remek egyéni hangszeres teljesítményekkel. S ha valaki kételkedett benne, hogy van-e értelme még a rocknak hatvan felett, annak e koncert, illetve az abból készült kiadvány elég csattanós választ adhat: az Apák rock and rollja az utóbbi évek egyik legerősebb hazai koncertprodukciója lett.
---------------------- Kapcsolódó anyagok: Apák rock and rollja (HBB 30) >> - kritika, 2009. január Hobo: Bolondvadászat >> - interjú, 2008. szeptember Hobo: Vadászat >> - 303 magyar lemeze, 2008 Hobo idegen tollai >> - kritika, 2004. július Hobo: Blues, színház, költészet >> - interjú, 2002. december Hobo: Meggazdagodni már nem fogunk (A HBB 20 évéről) >> - interjú, 1998. április Hobo: Adjatok a kutyáknak húst! >> - interjú, 1998. január Hobo: A vadászat túlélői >> - interjú, 1997. január A 66-os út végén (Hobo Amerika-könyvéről) >> - cikk, 1996. január Hobo: Kerouac nyomában a 66-os úton >> - interjú, 1995. november Hobo: A blues nem nyafogás >> - interjú, 1993. június Hobo: Úton lenni boldogság, megérkezni a halál >> - interjú, 1991. június |
