| Takáts Eszter - Csömörből gyönyörbe |
| Megjelent: Népszabadság |
| 2008. február 29. péntek, 01:00 |
|
Takáts Eszter még a Pavilon együttes élén nyert díjat 2001-ben a Gödöllői Dalostalálkozón, de a pécsi csapat 2004-ben megjelentethető hangzó dokumentum nélkül oszlott fel. A ma huszonnyolc éves dalszerző-énekes-gitáros hosszabb szünet után kezdte újra, Rövidtáv címmel bő egy évvel ezelőtt jelentette meg bemutatkozó lemezét, melyet a tervek szerint idén további kettő követ.
„Jogász családból származom, elég pörgős gyerekkorom volt, már óvodába is három helyre jártam - emlékszik vissza Eszter egy ferencvárosi kiskocsmában. - Pécsett születtem, aztán szüleim elváltak, előbb apámhoz kerültem Pestre, aztán anyukámhoz Zalaegerszegre. Az élet tehát elég hamar rákényszerített, hogy bírjam a gyűrődést. Hatéves koromban kaptam egy zongorát, klasszikus zenét tanultam, nemcsak az általános és középiskolában, hanem később a pécsi egyetemen is. De azért tinédzserként engem is elkapott a rockzene, előbb a Creedence Clearwater Revival, Janis Joplin, Jimi Hendrix, később Joni Mitchell, Donovan, a Kispál és a Borz, Tereskova, illetve Kiss Erzsi. Nagykorúvá érésem idején szoros szálak szövődtek bennem a zene és a költészet között, azóta írok dalokat.” Tette mindezt Takáts Eszter azután, hogy megismerkedett a zalaegerszegi dalnokkal, Lukács Sándorral. Őt kezdte kísérni, előbb ütősként és billentyűsként, aztán áttért a gitárra, közben meg vokálozott. A Gödöllői Dalostalálkozóra is Lukács mellett jutott el először, később dalszerzőként szintén az ő stílusát követte, ilyen volt az a keringőszerű szerzeménye is, amellyel ugyanott harmadik lett. Miután felvették a pécsi egyetemre, Pavilon néven szervezett zenekart maga köré, igazi akusztikus formációt, némiképp szokatlan - gitár, hegedű, nagybőgő, fúvós és ütőhangszerek - felállásban. Főként az ő dalait játszották, kezdetben kizárólag Pécsett, de fennállásuk négy éve alatt szép lassan bejárták az egész Dunántúlt. S nem mellesleg, 2001-ben Gödöllőn műsorukkal díjat is nyertek. A Pavilon azonban 2004-re gyakorlatilag szétesett, a tagok a továbbiakban a maguk útját járták, Eszter sem keresett újabb társakat, inkább az egyetemre koncentrált. Mintegy beteljesítve a szülői vágyat, hogy az albérletből albérletbe, koncertről kocsmába botorkáló rock and roll élet után diplomával a zsebében biztos állása legyen. De a bőréből nem tudott kibújni. Amikor befejezte az egyetemet, s zenetanárként el kellett helyezkednie, hamar rájött, ez nem az ő élete. Hisz nagyon nem ment. Se a felkelés, se az alkalmazkodás, se semmi. Közben a veszprémi utcazenei fesztiválon a színpadra is visszatért, ismét Lukács Sándor oldalán, de ezúttal nem kísérőként, hanem egyenrangú társként. Az ottani zajos siker erősítette meg abban, hogy vállalnia kell önmagát. S hogy a gondolatai másokat is érdekelhetnek. „Magyarországon a nők általában nem maguk írják a dalokat, hanem másoktól kapják készen - lamentál Eszter. - De hiába jó szövegíró Lovasi, Dusán vagy Bródy, a nő mégiscsak nő. S a saját gondolatai mégiscsak hitelesebbek. Régebben még azt hittem, én járok tévúton, önbizalmilag nagy mínuszból indultam. S hiába adtam sikeres koncerteket, utána mindig ugyanott maradtam, legközelebb ugyanúgy meg kellett küzdenem. Ma már azért van rutin, meg egyfajta küldetésnek fogom fel. Nekem ezek a dalok, ezek a mondatok tényleg sokat segítettek, bennük sok csalódást és örömet feldolgoztam. Talán másoknak is jót tehetnek. Nemre való tekintet nélkül. Persze a mondanivaló nagyon is női: ott van benne a sérülékenység, az egyoldalú kapcsolatok, a kihasználtság, a mindennapi társadalmi helyzetek. De az újabb dalaimban már inkább a pozitív érzéseket és élményeket igyekszem megfogalmazni.” Takáts Eszter mostanság - a szólóelőadások mellett - három formációval is járja az országot, igaz, a duó, a négytagú Akusztik és a hatfős GumiZsuzsi valójában majdnem ugyanazt a produkciót jelentik, csak más hangszerelésben. Így viszont eljuthat szinte bárhová, ahova szeretne, a Hunnia kávézójától az A38-on át a Color Arts Fesztiválig. Amilyen változatos a koncertélete, olyan változatos a bő egy évvel megjelent Rövidtáv című első nagylemeze is. A többféle felállásban (a GumiZsuzsi mellett többek között a pécsi Singas Project-tel) felvett dalok stilárisan is eléggé eklektikusak, az alternatív poptól a jazzes vagy kávéházi, sanzonos hangulatokon át a roma-folkos, világzenés érzületekig tart a skála. Kiadót persze nem talált rá, de az ilyen színvonalú produkciók létjogosultságát mi sem mutatja jobban, minthogy a szerzői kiadásban megjelent CD-re eddig közel kétezren voltak vevők. A sikeren felbuzdulva Eszter idén két újabb albumot is tervez, egyet a GumiZsuzsival (talán májusra meglesz), egyet pedig az Akusztikkal (ez októberre várható). Kapkodni mindenesetre nem kell, hisz ezúttal sincs kiadó, ezáltal szerződésben vállalt határidő sem. „Sokan mondják a zenémre, hogy utazós hangulata van, pedig igazából csak fejben számítok nagy csavargónak, az életben bátortalanabb vagyok. A zene amúgy is sok mindent pótol. Lassan ott tartok, hogy ez az egyetlen út. Mert szinte minden más, ami átlagemberként hiányzik az életemből, csak addig hiányzott, amíg másokhoz mértem magam. Nemrég döntöttem, eleget szenvedtem, most már inkább élvezni akarom azt, ami vagyok. Az új életfelfogásom: csömörből gyönyörbe.” ---------------------- Kapcsolódó anyagok: Bakancsot a miniszoknyához (Takáts Eszter) >> - cikk, 2011. április Takáts Eszter - Csömörből gyönyörbe >> - cikk, 2008. február |
