| Egyéni, erős, provokatív (Tudósok 20) |
| Megjelent: Népszabadság |
| 2008. április 25. péntek, 01:00 |
|
Húsz éves a drMáriás vezette Tudósok a magyar rocktörténelem igazi szabadcsapata. Kellően kísérletező, kategóriába nem sorolható, több művészeti ágban gondolkodó dadaista társaság, amely ugyan sosem vonzott hatalmas tömegeket, viszont erős, egyéni, bár sokszor erősen provokatív életművet tett le az asztalra. Tavaly decemberi A38-as koncertjüket március 26-án, szombat éjjel tűzi műsorára a M1.
Valóban, bár ugyanazt a grammatikai nyelvet beszéljük, zeneileg, felfogásban, temperamentumban egészen más világból jövünk. Sokan nem tudnak mit kezdeni a mi irodalmi-zenei-költészeti kifejezésmódunkkal, nem ismerik a konstellációkat, túl erős, túl provokatív, túl radikális hangvételű a számukra. Mi olyan közegben nőttünk fel, ahol a közvetlen impulzusok, a zsigeri érzések, a kísérletező kedv, az invenció, a több művészeti ágban való párhuzamos gondolkodás és megnyilatkozás alapvető, velünk született kalandvágyat jelentett. Talán emiatt nem fogadott be igazán a fővárosi kanonizált underground közeg. A Tudósokról ennek ellenére szerencsére sokan tudnak, tevékenysége sokaknak fontos.
Amikor 1987-ben beiratkoztam a Belgrádi Zeneakadémiára, a zenei racionalitást ellensúlyozandó kezdtem bele az ösztönös zenélésbe. Összeszedtem Újvidék legfurcsább zenészfiguráit, és létrehoztunk egy művészeti szabadcsapatot. A dobos, Zoran Pantelić judo-bajnok volt, ma egy kortárs művészeti központ vezetője, a basszusgitáros Miroslav Šilić pedig festőnek készült, de fogász lett belőle. A gitárosunkkal, aki panelszobájában fából és bádogokból akart űrhajót építeni, nem tudom mi lett. A nemrég elhunyt Bada Dada volt az énekes, magam meg fújtam, és irányítottam az egészet. Ez az időszak zeneileg kifejezetten erős volt, egy indulatos hendrixes élményvilág ötvöződött benne John Cage kortárs zenéjével, a Kraftwerk minimál elektronikájával és a free jazzel. Bada azóta lebontott szülőházának pincéjében Május 1 néven nyitottunk galériát, ott rendeztünk kiállításokat, ott tartottunk koncerteket. A nyolcvanas évek végén néha már átjöttünk Magyarországra is, főleg Budapesten és Szentendrén léptünk fel, meg furcsa mód például Miskolcon.
Igen, 1991-ben megkaptam a behívót a vukovári csatába, s miután nem akartam senkit megölni, illetve azt sem szerettem volna, hogy engem öljenek meg, ezért átjöttem Magyarországra, és teljesen újraalakítottam a zenekart. Szentendrén, Kovács Bencével álltunk össze, aki aztán több mint tíz évig maradt a Tudósok egyik meghatározó tagja. Sok alkalmi társ is megfordult ekkor mellettünk, Wahorn Andrástól Rozsonits Tamáson, Dezső Tónin, Roskó Gáboron át feLugossy Lacáig. Bada Dada még egy évig bírta Újvidéken, aztán ő is átjött, és ekkor friss társakkal folytattuk a Tudósok történetét. Ezt követően jelentek meg az első hangzó dokumentumaink, egy kazetta a Fekete Lyuk gondozásában, majd egy másik, Ne aggyad az agyad! címmel a Bahia kiadásában, amely áttörést hozott, mivel ennek nyomán 1994-ben, a szilveszteri adásban az Apa kocsit hajt című dalunkhoz készült klip országos ismertséget hozott. A nézők egy része ekkor úgy gondolta, hogy egy naiv megszólalású, enyhén szórakoztató zenét játszó duóról van szó, mely téveszmét a későbbi szigetes fellépéseink során sikerült helyretenni.
A kilencvenes évek derekán valóban zeneibb irányba nyitottunk, s ezután a világ is kinyílt előttünk, így azóta New Yorktól Londonon, Párizson és Berlinen át Moszkváig számos világvárosban megfordultunk, ahol a legkülönbözőbb közegekkel találkoztunk. Volt, ahol hat ember hallgatott bennünket egy pinceklubban és éjszaka a földön aludtunk hálózsákban, és olyan is volt, hogy egy svájci jazzfesztiválon az állami rádió élőben közvetítette a koncertünket, és minden egyes tag külön 80 négyzetméteres, az Alpesekre néző lakosztályt kapott. Miközben mindenhol ugyanazt játszottuk, ugyanúgy.
Új anyagot készítettünk, amely a mai zenék hallgatható/táncolható világát ötvözi a punk közvetlen erejével úgy, hogy megszólalásában megmaradt ugyanolyan neodadaista társadalomkritikusnak, amilyen eddig is volt. Új számaink többek között a világ legrondább nőjéről szólnak, a politikusok fejének gyakorlati felhasználásáról, a Zsanett-ügy kapcsán a Jószívű rendőrről, az irodaházak rabszolgarobotairól, akiket felébresztünk, Karcsiról, a diákról, aki némi kísértés után hagyja, hogy a hentest levágja testrészeit, így téve szert ennivalóra és szakmára, és még Dzsedikről, Csubakkákról, sokmindenről. Akit érdekel, tartson velünk az ősszel kicsúcsosodó ünnepi rendezvénysorozatunkon. Éljen a Tudomány! Még néhány évig mindenképpen… --------------------- Kapcsolódó anyagok: Az apokalipszis trubadúrja (drMáriás portré) >> - cikk, 2011. november Egyéni, erős, provokatív (Tudósok 20) >> - interjú, 2008. április Tudó-sokk >> - cikk, 2006. augusztus Nagy Fül a baromfiudvarban >> - cikk, 2004. október drMáriás - Háborútól Unióig >> - interjú, 2004. február |
