| Elek István - Jubiláló Budapest Jazz Orchesta |
| Megjelent: Népszabadság |
| 2008. december 12. péntek, 01:00 |
|
Bő egy évtizede alkalmi formációként indultak, aztán úgy döntöttek, együtt maradnak. Mára a hazai big bandek között az egyik legjelentősebbek. Az elmúlt hónapokban két nagylemez is megjelent tőlük: az Images című saját CD-jükön Oláh Kálmán jazzkompozícióit adják elő, természetesen a zongorista-zeneszerző közreműködésével; a Swingen a Bon Bon együttes kísérő zenekaraként hallhatók. Elek Istvánnal, a Budapest Jazz Orchestra művészeti vezetőjével volt tehát miről beszélgetni.
Nekem mondod? Szinte az egész évünk ráment. Miközben sok nehéz és persze felemelő pillanatot éltünk át a Magyar Rádió 22-es stúdiójában. Nagyon igényes mű, és nagyon nehéz volt úgy megszólaltatni, ahogy Kálmán elképzelte. Hogy azok a komplementer, egymásba fonódó szólamok, amelyekkel például a lemez indul, tökéletesen hangozzanak el. Hogy öt ember játéka mégis teljesen egynek, egységesnek hasson. Sokat játszunk mi együtt, de nem ilyenfajta zenét.
Persze, az lényegesen könnyedebb lemez lett. A népszerű popzenekar úgy döntött, újrahangszerelteti a régi nagy slágereket, mindezt, mint a lemez címe is sugallja, szving stílusban. E hangszerelési munkákban volt segítségükre a big band két tagja, Hámori János és Csejtey Ákos, valamint Frey György és Révész Richárd. Az anyagot november elején a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában mutattuk be közösen, s néhány dalt nemrég a VIII. Budapesti Big Band Találkozó gálakoncertjén szintén eljátszottuk.
Igen, a tervek szerint minden hónap első hétfőjén a Merlin Színházban, méghozzá neves külföldi szólistákkal. Január 5-én a horvát trombitás-szárnykürtös Ladislav Fidri lesz a vendégünk, február 9-én Tony Lakatos, márciusban Harry Sokal osztrák tenorszaxofonos, áprilisban az Ausztriában élő amerikai harsonás, Ed Neumeister játszik velünk. A jubileumi koncertünket amúgy május 21-én a Művészetek Palotájában adjuk, ahol a sztárvendégünk George Duke lesz.
Amikor 1998 ősze a Cotton Club Singers kísérőzenekaraként összeállt a csapat, s látszott, hogy önálló formációként is életképes lehet, akkor egy elkötelezett vállalkozó, Léderer Tamás mögénk állt. Az ő cégének a telephelyén volt a próbahely, kottákat, bútorokat, dobogókat vásárolt, még ezeket a csészéket is ő vette, amelyekből most a teát isszuk. S a próbákért fizetett is a zenészeknek, hogy együtt tartsa őket addig, amíg a zenekar be nem indul. Aztán elváltak útjaink, a Budapest Jazz Orchestra idényről idényre él. Persze régóta szeretnénk rendszeresen működő, úgymond költségvetési zenekar lenni, de mostanáig nem találtunk befogadót. Többször próbálkoztunk a fővárosi és egyéb kerületi önkormányzatnál, hogy a többi nagy zenekarhoz hasonlóan nekünk is adjanak valamennyi évenkénti támogatást, de ez egyelőre álom maradt. A kulturális minisztérium vezetésétől kapunk évente némi támogatást, azt igyekszünk beosztani. Meg persze pályázunk, ahol csak lehet. Ezekből a pénzekből azonban tizenhét ember megélhetését lehetetlen biztosítani, így mindenki játszik más együttesben is, vagy tanít, esetleg mindkettőt. S örülhetünk annak, hogy a Honvéd Művészegyüttes próbalehetőséget biztosít nekünk.
Heti kétszer három órát. Ami ahhoz képest, hogy átlagosan havi két koncertet adunk, a kívülálló számára elégnek tűnhet, viszont ha azt nézzük, hogy szinte minden alkalommal más programmal lépünk fel, akkor kevés. Mert a folyamatosan bővülő repertoárt értelemszerűen gyakorolnunk kell. Hogy a harsona, a szaxofon és a trombita hangszercsoportok külön-külön is együtt legyenek, miközben a zenekar egészének is abszolút együtt kell lélegeznie. Ezek a finomságok azok, amelyek az egyik big bandet megkülönböztetik a másiktól.
Több szekrényi kotta. Rengeteg, énekes kísérethez készült eredeti hangszerelést használunk, de ugyanígy vannak kortárs zenei partitúráink is. Persze ekkora repertoárt csak úgy lehet életben tartani, ha sűrűn eljátsszuk. A zenekar abszolút nyitott minden zenére, talán ezért is kér fel minket annyi énekes, hogy kísérjük. Játszottunk már könnyedebb zenét többek között Charlie-val, Szulák Andreával, Falusi Mariannal, Malek Andreával, Emilióval és Szolnoki Péterrel is.
Reményeink szerint lesz, hisz ezek adják meg a zenekar igazi karakterét. Meg az olyan produkciók, mint a már említett Images, amelyet a Hungaroton jelentetett meg, s amelyen keresztül a Budapest Jazz Orchestra talán jobban megjelenhet a nemzetközi zenei életben. Bár adtunk már koncertet Montreux-ben vagy Cannes-ban, több külföldi sztárral léptünk már fel (például Dave Liebman, Bob Mintzer, Peter Erskine, Johnny Griffin), de ennek az anyagnak az eredetisége, különlegessége szerintem feljogosít bennünket arra, hogy vigyük és terjesszük a világban. |
