| Kiss Tibor - Szerkesztett próbák |
| Megjelent: Népszabadság |
| 2008. május 02. péntek, 01:00 |
|
A próbák szabad légkörének szerkesztett változata - nagyjából erről szólt a Quimby idei tavaszi koncertsorozata. Az idén tizenhat éves zenekar ezúttal a színházias intimitásra helyezte a hangsúlyt, olyan közegbe vitte a dalokat, ahol még a csendnek is jelentősége van. Kiss Tibor frontembert faggattuk.
Valamikor 2003-ban keresett meg Puskás Tamás az ötlettel, hogy egy másik Shakespeare-adaptációjához, az Ahogy tetszikhez szeretné használni a Quimby dalait. Majd amikor 2004-ben újraindult a zenekar, megint megkeresett, hogy a Vízkeresztben ugyanezt miért nem próbáljuk meg együtt élőben. Megpróbáltuk, s megszületett az említett előadás, amely immár harmadik évadja megy a Vidám Színpadon. Így lett a zenekarnak nyugis, fix, amolyan nyugdíjas állása.
Is-is. A színházi munkával egy időben dolgoztunk a Kilégzésen, s csakis úgy vállaltam a munkát, ha mindkettő számára írunk. Így van olyan dal, ami kimondottan a színháznak készült, a van olyan, ami kifejezetten a lemezre, csak valahogy átmentettük a darabba. Tekergettük, pofozgattuk, áthangszereltük a számokat, amelyeket aztán sokszor egészen más formában vettük fel a lemezre. A színház előadáson viszont az eredeti változatukat játsszuk.
A bemutatót követően a színház szerette volna, de végül nem lett belőle semmi. Lehet, hogy nem is baj. Amúgy sem hiszek túlságosan a konzerv-zenében, nem kell feltétlenül mindent hanghordozókon dokumentálni.
Ennek is voltak előzményei, amolyan ülős bulik, amikor megkíséreltük tágítani a kereteinket. Azt a fajta szabad, közvetlen és improvizatív közeget igyekeztünk visszahozni, ami ideális esetben a próbáinkat jellemzi. Olyan körülmények között muzsikálni, hogy tökéletesen halljuk egymást, nemcsak a hangokat, de érezzük egymás rezdülését is. A rockkoncertek hangerejében sokszor az sem tűnik fel, ha egy hangszer felborul. A színházban viszont egy kulcscsomó véletlen leejtése is hangsúlyos lehet, esszenciaként jelenik meg, amely köré lehet építkezni. Emellett a mostani turnén azokat a halk, intim dalaikat is eljátszhattuk, amelyeket a rockkoncertek harsányságában nehezen élnek meg, ezért korábban egyáltalán nem vagy csak elvétve vettük őket elő.
Ez is benne van a pakliban, s nincs mese, mindent be kell vállalni. Bármennyire is szeretjük a rockkoncerteket, nem akartunk egy újabb kört tenni az országban, inkább magukat és a hallgatókat is új helyzetbe hozni. Ez a fajta erőteljesebb figyelem nemcsak tőlünk, de a közönség részéről is más hozzáállást követel. A produkció persze közel sincs kész, továbbra is változik, alakul, csiszolódik. Ahogy mondani szokták, a színház élő műfaj, így a Quimby Teatrum - legalábbis reményeink szerint - szintén minden alkalommal más és más. Amolyan színházas zene, szcenikus elemekkel, bele-belekapva a színházból fakadó lehetőségekbe. A dalok mellett prózai jelenetek, magánszámok, monológok vannak benne, no és rengeteg improvizáció.
Tavaly nyáron valóban nekiálltunk új számokat írni, elvonultunk tíz napra a Balaton-felvidékre egy házba, 4-5 dal majdnem teljesen kész is lett, de aztán elakadtak a folyamatok. Mindig közbejött valami betegség vagy más, zenekaron belüli zenei projekt, illetve hónapokig nem volt állandó próbatermünk. Most viszont épp egy intenzívebb próbaidőszak elé nézünk, a számítógépem vincseszterén közel negyven dalötlet hever. De továbbra sem akarunk görcsölni. Nem köt semmilyen szerződés, csak a belső késztetés mozgat. Amikor lesz, akkor lesz. Ha szükségét érezzük, akár le is áll egy időre a zenekar.
Igen, de ez a folyamatos pörgés el is szívja a zenekar energiát. S az alkotói munka más figyelmet, más koncentrációt igényel. Szeretek belepörögni a dalírásba. Felállítani a cuccot, és utána napokon, heteken át folyamatosan próbálni, kísérletezni. Egy-egy dalra nehezebb koncentrálni. Inkább három-négy szálat is viszek párhuzamosan. Azért is szeretem több szám tükrében nézegetni a dalokat, mert a köztük lévő viszony is sokat elárul arról, melyik mennyire erős. Mindehhez azonban idő és megfelelő közeg kell. S ma sajnos olyan világban élünk, amikor ezt nehezen tudjuk megteremteni magunknak. --------------------------- Kapcsolódó anyagok: Hatfejű, folyton mozgó popélőlény (A 20 éves Quimbyről) - cikk, 2011. október Kocsma, korsó, kölcsönkégli (Kiss Tibor portré) >> - cikk, 2011. április Kiss Tibor - Hidak, amiken jó átmenni >> - videointerjú, 2010. november Zenefilm - tizenegyedik nap >> - 2009. május Kiss Tibor - Szerkesztett próbák >> - interjú, 2008. május Quimby 15 >> - cikk, 2007. január |
