| KRSA - Bárhol bulit csinálnak |
| Megjelent: Népszabadság |
| 2009. augusztus 28. péntek, 00:00 |
|
A Pannonia Allstars Ska Orchestra 2003 tavaszán azzal a szándékkal alakult, hogy a jamaikai ska tradicionálisabb vonalát mutassa meg Magyarországon. Ma már a hazai klub- és fesztiválélet egyik legsikeresebb zenekarának számítanak, ráadásul a koncertezés mellett a kezdetek óta sok energiát (fesztiválszervezés, honlaptámogatás) fektetnek abba, hogy a reggae elődjének tekinthető stílus körül nálunk is kialakuljon a szubkultúra. A jelenleg tizenegy tagú formáció vezetőjét, Tóth Kristófot, alias KRSA-t faggattuk.
Kamasz koromban a lázadáshoz nekem is társult a zenélés. Sokáig gondolkoztam, hogy basszusgitározni vagy dobolni kezdjek, végül az utóbbit választottam. A „mindent-tagadás-korszakában” pedig értelemszerűen a legenergikusabb, legdurvább zenék domináltak. Egyfelől az extrém metál, a Napalm Death, a Pantera, a Fear Factory, másrészt a New York-i hardcore szcéna, az Agnostic Front, a Sick Of It All és a Madball, illetve ennek az őszintébb magyar vonulata. Jártunk rendszeresen a budapesti Riff-Röffbe, a szombathelyi Végállomásba és a gödöllői Trafó klubba. Közben meg különböző punk és alternatív rockzenekarokban doboltam, később a Travel Agencyben - a Korai Öröm és a Másfél hatására - jött az acides, repetitiv, instrumentális zene. Mígnem a gimnazista évek vége felé a zenei érdeklődésem az évekkel korábban a punk oldalvízén megismert ska felé fordult.
Csak annyira, amennyire akkoriban azt Magyarországon ismerni lehetett. Az én generációm a ska harmadik hullámával találkozott, a Toasters-szel, meg a Rancid elődjének számító erősen punkos Operation Ivy-vel, illetve a sokféle stílust keverő, kultikussá váló Sublime-mal, no meg persze a klippel is rendelkező angol zenekarokkal, mint a Madness, vagy a Specials. Találtam pár embert, akiknek ez anno szintén bejött, úgyhogy elkezdtünk együtt zenélni. De még évekbe és a műfajjal való hosszú ismerkedésbe tellett, mire 2003 elején megalakult a Pannonia Allstars Ska Orchestra. A pontos kezdet bizonytalan, ami viszont tény: május 17-én léptünk fel először a Vörös Yukban, ezért ezt a napot szoktuk megjelölni születésként.
Mert az ország különböző tájain működő, ilyen és más stílusú zenét játszó underground zenekarok - CsizmáSKAndúr, MeSKAlin, Kevés, the deadbeats, Böiler, Kabinet Rt., Csalez Lopez - tagjaiból verbuválódott. Akkor még szabad felállású formációnak képzeltük, méretében, összetételében, repertoárjában egyaránt. Hogy miközben mindenkinek megvan a maga csapata, alkalmanként koncertezünk. Aztán az élet ezt gyorsan felülírta. A Vörös Yukat nagyon gyorsan kinőttük, aztán a Kultiplexet is, majd idővel az A38 hajóra is kikerült a megtelt tábla.
Velem együtt hatan, ami egy tizenegy fős társaság esetében nem rossz arány. De tény, hogy a fúvósszekció többszörösen cserélődött, az énekesi poszton is számos változás történt. Előbb Vera ment el, aztán Jani, gyakorlatilag egyedül maradtam a frontvonalban, s attól kezdve olyan feladatok is rám hárultak, amelyek akkor elég felkészületlenül értek, hiszen én MC-ként kerültem a bandába, ekkortól azonban már dalra is kellett fakadnom. Szerencsére a trombitás és a billentyűs bevállalták, hogy vokállal megtámogatnak, így a felállás működőképessé vált. Jó ennyi emberrel együtt zenélni, mégha kicsit megalomán és eléggé gazdaságtalan is.
Ezek inkább a mozgásterünket bővítik. Eléggé beleszorultunk a bulizenekar mivoltunkba, mindenhol ezt várják tőlünk, pedig az energikus tánczene játszása mellett szívesen kalandozgatunk, kísérletezgetünk. A PASO's Roots Rockers inkább reggae-t és dubot, pszichedelikusabb, elszálltabb, füstösebb zenét játszik, a PASO Traditional Ska Special egy hagyományőrző vállalkozás, eredeti hatvanas évekbeli jamaikai dalokkal, amolyan ismeretterjesztő időutazás. A PASO Sound System pedig egyfajta ska-reggae diszkó, ahol dj-k pakolják az alapokat, én meg ráénekelek.
Igen, a számok nagy része kész. Az alapokat szalagos magnóra vettük fel, így lesz kellően koszos-zsíros hangzása az aljának, amire ráépíthetők a fúvósok és az ének. A saját számok mellett a nagyobb koncertjeiken fellépő Harcsa Veronika egyik dalát (What Is Our Love For?) is átültettük reggae funkba. Az új album várhatóan novemberben kerül a boltokba.
Amit mi képviselünk, odakint is elég ritka. Aki jamaikai típusú ska-t játszik, mind jóval enerváltabb nálunk, aki pedig bulizenét, az sokkal rockosabb. Másrészről kint még érdekesebb az, hogy a jamaikai zenét a saját régiónk zenéjével keverjük. Arról nem beszélve, hogy ez a zenekar bárhol megállja a helyét, tulajdonképpen bárhol fel tudunk lépni, legyen szó reggae-táborról, falusi búcsúról vagy metálfesztiválról. Igyekszünk is mostanság a külföldet komolyabban venni, mégha ezt egy olyan együttesnek, amelynek tagjai kényszerűségből csak másodállásban zenélnek, nem könnyű megoldani.
Nyilván hasznosítottam az ott tanultakat. Tény, már a kezdetekkor tudatosan megléptünk néhány dolgot. Meghívtuk például Magyarországra a nemzetközi ska-élet legjobb előadóit, ezzel nemcsak a ska hazai rajongóbázisát növeltük, hanem hazánkat a feltettük a „nemzetközi ska-térképre”. Emellett ösztönöztük és folyamatosan támogatjuk a műfajjal foglalkozó honlapok (mindenekelőtt a www.skaland.hu) működését, a Tilos Rádióban saját műsorunk van. Ezek értelemszerűen ránk is pozitívan hatnak vissza. Miközben persze óriási szerencsénk is volt. Mondhatnám, jókor voltunk, jó helyen. Ha ma indulnánk, sokkal nehezebb dolgunk lenne.
|
