| Danyi Attila - Scampolo a szivárvány alatt |
| Megjelent: Népszabadság |
| 2009. augusztus 07. péntek, 00:00 |
|
A Liversing után nemrég újabb legendás hatvanas évekbeli magyar beat/rockzenekarnak jelent meg a debütáló (!) nagylemeze: ezúttal a Scampolo 1968 és 1970 közötti korszakából fennmaradt házifelvételek javát rendezte albummá a Moiras Kiadó. A limitált kiadású Under The Rainbow LP kapcsán elevenítettük fel a múltat a zenekar egykori vezetőjével, Danyi Attilával.
Hogy a Scampolónak negyven év után végre nagylemeze jelenhetett meg, csodálatos és váratlan számomra. Kisfaludy András dokumentumfilmje és Zoltán János könyve után újabb fontos dokumentum arról, hogy anno vitézül küzdöttünk, majd elhullottunk. Nemcsak a Scampolo sorsát, vesszőfutását szemlélteti, hanem sok más, hozzánk hasonló zenekarét, a Kexét, a Miniét, akiket a hivatalos szervek befedtek valami fekete lepellel, láthatatlanná tettek, hogy helyettük az általuk favorizált előadókra figyeljenek a fiatalok. A most megjelent Under The Rainbow hangtechnikai minősége persze olyan, amilyen. Számunkra mindenesetre szép emlék.
Komár László és Maka Béla keresett meg, mondták, Faragó Judy István hamarosan leszerel a Flotillától, életre kel a Scampolo. Meglepő volt, hisz korábban többször jártam a koncertjeikre, ahogy Metrora meg a Neményi-Radics-Sankó-féle Atlantiszra is. A beatzene teljesen magával ragadott, sokkal jobban érdekelt, mint a felvételi vizsga az orvosi egyetemre. Megalapítottam a Blue Jeanst, éppen azzal nyomtuk a Csiliben, amikor Komárék megkerestek. Hamarosan az is kiderült, hogy rám lehet bízni a szervezést, így lettem zenekarvezető. Ekkoriban a Scampolo elég vegyes repertoárt játszott, Komár és Faragó hozta az 1963-as alapstílust, a rockabillyt, Elvis és a Shadows világát, közben belecsaptunk a kor divatjának megfelelő amerikai és angol popba, miközben én a rhythm and bluest, Spencer Daviest, a Yardbirdsöt, az Animalst és a Themet erőltettem.
Akkor még nem ismertük fel a saját számok jelentőségét. Inkább arra törekedtünk, hogy egy az egyben játsszuk a Rolling Stones- vagy Animals-dalokat. Hogy lám, mi is tudjuk. Pressert 1967 őszén az Omega még nem tartotta érdemesnek arra, hogy bevegyék zenekari tagnak, ezért átküldték hozzánk rutint szerezni. 1968 elején mi is játszottunk olyan Presser-számokat (Nem tilthatod meg nekem, Azt mondta az anyukám), ami később az Omegával jelent meg kis- és nagylemezen. Gábor sokáig hezitált, hogy velünk maradjon vagy csatlakozzon Kóborékhoz, aztán az Omega angol turnéja eldöntött mindent. Meg hát a nálunk pár évvel idősebb omegások érettebben gondolkodtak, Laux József például már akkor korát megelőző szemléletű menedzser volt.
Számunkra a legfontosabb a törzsközönségünk volt. Aztán 1968 nyarára átalakult a zenekar, Komár a szólókarriert választotta, Presser meg ugye az Omegát. Ekkor jött hozzánk a Liversingből az énekes-basszusgitáros Varga László és a dobos Merczel András. Áttértünk az igényes rockzenére. Cintula barátom mindig megkapta a legújabb angol és amerikai lemezeket. Így ismertük meg a Spooky Tooth elődjét, a V.I.P.'s együttest, hallottuk őket élőben is a Kisstadionban a Spencer Davies Group előtt, mondtuk, ez az az út, amire rá kell lépnünk. Akkor fedeztük fel John Mayallt, a Fleetwood Macet, Joe Cockert, a Ten Years Aftert és a Creedence Clearwater Revivalt. Majd, egy tehetségkutatón találkoztunk az akkor tizenhat éves Bontovits Katival, aki az énekesünk lett. Egészen 1970 júniusáig.
Erdős Péter, a Hanglemezgyár popzenével foglalkozó vezetője csak annyit üzent: a Scampolo botránybanda, örüljön, hogy nem tiltjuk be. Akkoriban persze mindenki botránybandának számított, ahol a közönség ovációzott. De azért voltak, akik segítettek nekünk. Tolcsvay Béla és Sáfár Zsolt megírta a Szivárvány alatt című dalt, a rádiófelvétel előtt azonban az illetékesek mondták, ez túl jó szám nekünk, énekelje fel inkább Kovács Kati. Ma már az ő dalaként tartják nyilván, de régebben a rádióműsorokban még feltűntették, hogy a Scampolo kíséri. Ezért lett a most megjelent nagylemezünknek címe: Under The Rainbow.
Neményi Béla megkeresett, hogy csatlakozzam az Atlantiszhoz. Akkor alapítottam családot, náluk magasabb ORI-gázsi volt, nagylemezfelvétel ígérete meg szovjet turné. Hiába ment a Scampolo, állandó anyagi gondjaink voltak, elegem lett belőle, ezért elvállaltam. Az Atlantisszal sokat jártunk külföldre, mondhatni, megélhetési zenész lettem, egzisztenciálisan lábra álltam. Majd 1974-től újságírótól dolgoztam a Hírlapkiadó Vállalatnál.
Nem, Éliás Gyuláé. Amúgy az ő hatására lettem diszkós. A Randevúban hetente egyszer tartott nosztalgia rock and roll diszkót, de csak egyetlen órát. Kérdeztem, zavarná-e, ha ugyanezt egész éjjel csinálnám. Nem zavarta. Így vittem hosszú évekig - az akkor divatba jövő euródiszkós vonallal szemben - az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek táncolhatóbb slágereit, a Citadellában, az E épületben, a Várklubban, a Közgáz Klubban, a Vásárhelyiben. 1979-ben pedig Éliás Gyulával, D. Molnár Györggyel és B. Tóth Lászlóval létrehoztuk a Discotheque 4-et, közös fellépésekkel jártuk az országot. A diszkózást mostanában újra csinálom, a Star FM kért fel, hogy hetente egyszer a klubjukban tartsak retroestet, amit élőben közvetítenek. Jó látni-hallani, hogy legalább annyi fiatal rajong az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek zenéiért, ahány idős ember.
Néha igen, olyankor leveszem az egyik gitárt a falról és kicsit skálázgatok. Hobbim, hogy mindenféle roncs erősítőket és gitárokat veszek, majd azokat hónapok, évek alatt szépen restaurálom. Régi, Amerikába letelepedett zenészbarátaim segítségével szerzem be hozzájuk a szükséges alkatrészeket. Olyanok, mintha a gyerekeim lennének. Ezt is magamtól tanultam, persze vannak szakkönyvek, meg gitárépítő mester barátaim, Bíró Ádám, Turcsák Tibor, akiktől ellestem a fortélyokat. Ha még egyszer születhetnék, hegedű vagy gitárkészítő szeretnék lenni.
------------------------------------ Kapcsolódó anyagok: Zörgő kazettán lapítva (a Winkelmayer Brass első nagylemeze) >> - cikk, 2011. december Az angyalföldi boogie-man (Radics Béláról) >> - cikk, 2011. június Danyi Attila - Scampolo a szivárvány alatt >> - interjú, 2009. július Szabó Gábor 1974-es vizitje>> - cikk, 2009.január A CPg-legenda >> - cikk, 2009. január Korai magyar beatkörkép (LP) >> - cikk, 2008. szeptember |
