Wágner Gábor interjúja a Pesti Műsor számára a 2008. augusztus 11-i Magyar Dal Napja alkalmából

  Védegylet

A Sziget mínusz egyedik napján, augusztus 11-én kerül megrendezésre első ízben a Magyar Dal Ünnepe. A monstre, 8 órás koncert részleteiről a szervezők egyikével, Jávorszky Béla Szilárddal beszélgettem. 

• A Magyar Dal Ünnepét azért szerveztétek meg, mert a magyar dal állítólag felettébb hátrányos helyzetben van, s meg kell védeni. Valóban ekkora nagy lenne a baj?
  

Ezt én sem gondolom feltétlenül így, de a rendezvényt kitaláló Presser Gábor úgy érezte, hogy a magyar dalok az elmúlt 10-15 évben nagyon a háttérbe szorultak. Ez összefüggésben van azzal, hogy kinyílt az ország, s most már nálunk is lépnek fel világsztárok, szinte heti rendszerességgel. Közben megjelentek a kereskedelmi rádiók, ahol sokkal nagyobb súlyt kapnak a külföldi slágerek, mint a magyarok. Ez egyébként azért is furcsa, mert ugyanakkor Magyarország mégis azon kevés európai ország közé tartozik, ahol a lemezeladásban nagyon erős a hazai mezőny, még ma is az összforgalom felét teszik ki a hazai kiadványok. Úgyhogy Presser Gábor azt gondolta, legyen egy nap, amikor a magyar dalok előtt tisztelgünk. Ezt a kezdeményezést karolta fel a Sziget, mondván, legyen egy látványos nyitány, egy összegző és egyben figyelemfelhívó nulladik év. A jövőben pedig azt szeretnénk, ha szeptember harmadik vasárnapján a fővárostól kezdve a legkisebb falu főteréig mindenhol magyar dalok szólnának reggeltől-estig.

• Erre alakult valami egyesület is? Egyáltalán, hogy lehetséges ennek a megszervezése, mert bár az ötlet nagyon jó, csak kicsit idealistának tűnik.

Egyesület még nincs, sőt még azt sem tudjuk, hogy ha lesz, akkor azt ki fogja irányítani, s milyen pénzből. Ez az egész egyelőre csak egy kezdeményezés, egy demonstráció, hogy felhívja elsősorban a média figyelmét arra, hogy többet kéne foglalkozni azzal a dalkultúrával, amint van. De nem lesz egyszerű ügy létrehozni a dolgot. Először is alapítani kellene erre egy egyesületet vagy közhasznú társaságot. Terveink szerint nem ez fogja szervezni az egész ország területén, központilag a Magyar Dal Ünnepét, hanem csupán koordinálja a rendezvényt, s összefogja a különböző helyi kezdeményezéseket.

• Hányan találtátok ki, szerveztétek meg a bulit?

Alapvetően négyen szervezzük: Presser Gábor, Gerendai Károly, Lobenwein Norbert és én. Presser szerepe roppant fontos: nemcsak megálmodta az egészet, de kellő tisztelet is övezi őt a szakmában. S hívására, személyes megkeresésére szinte mindenki azonnal igent mondott. A zenésztársadalom politikailag nagyon megosztott lett az utóbbi években, vannak egyéb ellentétek is, de az ő – és persze a magyar dal – kedvéért ezeket most mindenki félretette, így egy csomó olyan ember fog fellépni együtt, összefogásban, akiket egyébként nem lehetne ugyanazon a színpadon látni. Ilyen nagyszabású, az egész magyar zenei életet mozgósító rendezvényre utoljára – szintén a Hajógyári Szigeten – 1981-ben került sor, amikor a Zenészszakszervezet rendezett egy monstre, egésznapos bulit.

• Az idei program összeállításánál mi volt a fő vezérelv?

Az, hogy az elmúlt 50 év legemblematikusabb dalai csendüljenek fel. Mivel későn jött az ötlet, és villámgyorsan kellett megszervezni a bulit, ezért sajnos többen nem tudták már vállalni a fellépést (például Koncz Zsuzsa, Demjén Ferenc vagy Deák Bill Gyula). Nyilván a legjobb szándékkal is okozunk sértődést, nyolc órába jó, ha belefér hetven-nyolcvan dal. S túl sok a jó dal, és a fontos előadó.

• Dalokban gondolkoztatok elsősorban, vagy a fontos zenekarokat szedtétek össze, és aztán kiemeltetek tőlük egy, netán több dalt?

Szerző- és dalközpontú volt a válogatás. Konkrét dalokkal kerestük meg az előadókat, de azért ők döntenek, hogy mit szeretnének eljátszani. Például, még nem tudjuk, Hobo mit fog játszani. Nekünk volt egy elképzelésünk, de az nem találkozott az övével, úgyhogy egyelőre annyi a biztos vele kapcsolatban, hogy fellép. Ráhagytuk a döntést. Próbáltuk egyébként a zenészeket afelé tolni, hogy olyan dalt válasszanak, amit mindenki ismer, amit együtt tud énekelni akár 20-25 ezer ember is.

• A fiatal generáció alig van jelen, ők miért maradtak ki a szórásból?

Az ő dalaikat nem feltétlenül ismeri még ennyi ember. Illetve sokan angolul írják a számaikat, és szempont volt, hogy magyar nyelvű dalok hangozzanak el. És az időnk is véges, a 8 órába ők már nem fértek bele. Ahhoz, hogy valóban teljes képet adjunk, többnapos, többszínpados rendezvényre lenne szükség, de erre nem volt lehetőség.

• A bulit felvezető bemelegítés mit takar egészen pontosan?

Egy kétórás összeállítást, videomixet. Egyrészt azok láthatók majd benne, akik azért nem lehetnek ott a koncerten, mert már nem élnek (pl. Cserháti Zsuzsa, Máté Péter), illetve mai zenekarok – a Kistehéntől a Hiperkarmáig – klipjeit vetítjük le.